A tegnapi nap nagyon csendben telt el. De örülök neki. Sikerült egy kicsit helyet találni mindennek magamban s végre nem szaladtam sehova.
Reggel yoga a Loftban, aztán találkoztam Bo-val és az egész napot együtt töltöttük. Délben ettünk egy jót egy utcai fish & chips standnál, kimentünk a bolhapiacra, aztán beültünk a kanapéjára, készítettük egy finom smoothiet, egy teát, aztán nagyon hangulatosan, ahogy kezdett sötétedni gyertyát gyújtottunk, kitöltött egy-egy pohárba egy kis Port-ot, felszeleteltünk egy kocka érlelt cheddar sajtot s megvitattuk életünk komoly problémáit. Nagyon hálás vagyok, hogy az Élet (Isten, Sors, a saját Szabad Akaratunk, nevezd ahogy hitet szerint tetszik) összesodort Vele. Azt hiszem Ő volt az, aki igazán teljessé tette ezt a négy hónapot Izlandon és talán tőle és általa tanultam most a legtöbbet.
Oddvar reggeli után felvett a hostelnél s kivitt a buszállomásra, ahol, érzékenynek nem nevezhető búcsút vettünk. A buszon a városból kifele elérzékenyültem kicsit, aztán a repülőgép lépcsőjén vettem még egy mély levegőt, hogy magammal hozzam az illatokat s már a levegőben is voltunk. Érdekes, hogy mennyire más a levegő Norvégiában (s hogy milyen jól esett ezt is újra érezni). Némi botorkálás után a buszállomáson sikerült megtalálni a megfelelő megállót s feljutottam a hostelhez. Gyönyörű kilátás fogadott, s ugyan csak egy szendvicsem volt, mégis igazán különleges vacsora volt.
Szili hívta fel a figyelmemet rá, s sokat gondolkoztam rajta mostanság: milyen ritkán hallgatjuk a csendet. A természet neszeit. Milyen ritkán ülünk ki egy fa alá, olyan helyen, ahova nem hallatszanak el a város zakatoló autói és gépei s hallgatjuk, hogy a szél hogy zörgeti meg a leveleket, hogy a madarak hogy hívják egymást, hogy a vízcsepp hogy pottyan bele a levél alatt csendben pihenő pocsolyába... Ma este pontosan ezt csináltam. Habár a várost nem sikerült teljesen kizárni, azért megpróbáltam. Norvégia tökéletes hely erre.
Holnap megint hivatalos ügyek intézése, aztán városlátogatás, este pedig csomagolás újra.
Reggel yoga a Loftban, aztán találkoztam Bo-val és az egész napot együtt töltöttük. Délben ettünk egy jót egy utcai fish & chips standnál, kimentünk a bolhapiacra, aztán beültünk a kanapéjára, készítettük egy finom smoothiet, egy teát, aztán nagyon hangulatosan, ahogy kezdett sötétedni gyertyát gyújtottunk, kitöltött egy-egy pohárba egy kis Port-ot, felszeleteltünk egy kocka érlelt cheddar sajtot s megvitattuk életünk komoly problémáit. Nagyon hálás vagyok, hogy az Élet (Isten, Sors, a saját Szabad Akaratunk, nevezd ahogy hitet szerint tetszik) összesodort Vele. Azt hiszem Ő volt az, aki igazán teljessé tette ezt a négy hónapot Izlandon és talán tőle és általa tanultam most a legtöbbet.
Oddvar reggeli után felvett a hostelnél s kivitt a buszállomásra, ahol, érzékenynek nem nevezhető búcsút vettünk. A buszon a városból kifele elérzékenyültem kicsit, aztán a repülőgép lépcsőjén vettem még egy mély levegőt, hogy magammal hozzam az illatokat s már a levegőben is voltunk. Érdekes, hogy mennyire más a levegő Norvégiában (s hogy milyen jól esett ezt is újra érezni). Némi botorkálás után a buszállomáson sikerült megtalálni a megfelelő megállót s feljutottam a hostelhez. Gyönyörű kilátás fogadott, s ugyan csak egy szendvicsem volt, mégis igazán különleges vacsora volt.
Szili hívta fel a figyelmemet rá, s sokat gondolkoztam rajta mostanság: milyen ritkán hallgatjuk a csendet. A természet neszeit. Milyen ritkán ülünk ki egy fa alá, olyan helyen, ahova nem hallatszanak el a város zakatoló autói és gépei s hallgatjuk, hogy a szél hogy zörgeti meg a leveleket, hogy a madarak hogy hívják egymást, hogy a vízcsepp hogy pottyan bele a levél alatt csendben pihenő pocsolyába... Ma este pontosan ezt csináltam. Habár a várost nem sikerült teljesen kizárni, azért megpróbáltam. Norvégia tökéletes hely erre.
Holnap megint hivatalos ügyek intézése, aztán városlátogatás, este pedig csomagolás újra.
Mai menü: Szendvics Fjordokkal s egy csipetnyi Csönddel |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése