Bevezető

Újra nyár, újra úton, újra Izladon.

Amikor először, 2016-ban megérkeztem, Bennek, egy volt lakótársamnak, az volt első kérdése, hogy hányadik alkalommal vagyok itt. Amikor mondtam, hogy most először, a válasz az volt, hogy akkor nem utoljára. Akkor még nem értettem, de igaza lett.

Gyönyörű ez az ország, még ha kopár is, s ha az ember nem vigyáz, könnyen bele lehet szeretni. Ahogy a hosteles nyüzsgésbe, az állandóan változó, de hasonlóan boldog és izgatott emberek sokaságába is.

Többen megkérdezték, hogy miért jövök vissza. Nos, nem hiszem, hogy erre a kérdésre ennél konkrétabb választ tudnék adni, de remélem majd az élménybeszámolók magukért beszélnek. 

Kényelmes és kellemes utazást kívánok mindenkinek, aki a következő négy hónapban hosszabb-rövidebb időre csatlakozik, még ha csak virtuálisan is, hozzám.