Azok számára, akiknek nem világos, idén nyáron ugyan abban a kempingben dolgozom, mint két évvel ezelőtt. Egy nagy kemping, Reykjavik központjától két km-re, ahol minden lehetséges.
Ma például kaptunk egy mailt, amiben az állt, hogy a feladó hamarosan megérkezik és nincs neki sátra, ezért azt szeretné kérni, hogy mire megérkezik állítsuk fel neki és távozása után bontsuk le a sátrat, amit a rendelkezésére bocsájtunk arra a pár napra, amit a fővárosban tölt. Teljesen indokolt kérés egy kempingben...
Kicsit olyan minden, mintha megállt volna az idő. Már nagyon távolinak tűnik a pillanat, amikor felültem a repülőre, s mintha semmi sem változott volna a szigeten, leszámítva egy pár épületet, amit azóta építettek, és a facsemetéket, amik két év alatt nőttek egy picit.
Valahogy minden olyan ismerősen idegen. Tudom, hogy mi hogy működik és meglepő módon olyan dolgokra is emlékszem, aminek sok jelentősége nem volt. Megtalálom a térképen a legközelebbi boltot, térkép nélkül megyek munkába, de valahogy mégis kicsit idegen minden. Semmiben nem vagyok igazán biztos, minden kétszer leellenőrzök, csak a biztonság kedvéért.
Röpült az idő a munkában, végig akadt tennivaló, ha nem a vendégekkel, akkor tanultam valamit, vagy legalábbis próbálkoztam. Még nincs igazán nyüzsgés, viszont mikor kimentem sétálni az emberek nagyrésze már megismert és visszamosolygott, integetett, ami nagyon jól esett. Már az első napomon emlékeznek rám.
S nem csak a vendégek. A HR managerrel véletlenül futottam össze a folyosón, amikor átszaladtam a hostelbe elvenni az egyenruhámat. Vele két évvel ezelőtt találkoztam és akármennyire is kerülik az izlandiak a fizikai kontaktust, odajött, megölelt, üdvözölt s váltottunk pár szót. Szívmelengető volt, hogy két év után is így emlékszik rám s ilyen szívélyesen fogad.
A nap munka utáni része még gyorsabban telt, mint a délelőtt. Megpróbáltam haladni kicsit a biokémia dolgozatommal, ami sorozatnézésbe torkollott, az estét pedig Edoval töltöttem, sétáltunk egyet a központban. Jó volt őt is újra látni, így másfél év után. Sokat nem változott. Ahogy más dolog sem errefelé. Vajon a hó és a jég lelassítja az idő múlását?
Ma például kaptunk egy mailt, amiben az állt, hogy a feladó hamarosan megérkezik és nincs neki sátra, ezért azt szeretné kérni, hogy mire megérkezik állítsuk fel neki és távozása után bontsuk le a sátrat, amit a rendelkezésére bocsájtunk arra a pár napra, amit a fővárosban tölt. Teljesen indokolt kérés egy kempingben...
Kicsit olyan minden, mintha megállt volna az idő. Már nagyon távolinak tűnik a pillanat, amikor felültem a repülőre, s mintha semmi sem változott volna a szigeten, leszámítva egy pár épületet, amit azóta építettek, és a facsemetéket, amik két év alatt nőttek egy picit.
Valahogy minden olyan ismerősen idegen. Tudom, hogy mi hogy működik és meglepő módon olyan dolgokra is emlékszem, aminek sok jelentősége nem volt. Megtalálom a térképen a legközelebbi boltot, térkép nélkül megyek munkába, de valahogy mégis kicsit idegen minden. Semmiben nem vagyok igazán biztos, minden kétszer leellenőrzök, csak a biztonság kedvéért.
Röpült az idő a munkában, végig akadt tennivaló, ha nem a vendégekkel, akkor tanultam valamit, vagy legalábbis próbálkoztam. Még nincs igazán nyüzsgés, viszont mikor kimentem sétálni az emberek nagyrésze már megismert és visszamosolygott, integetett, ami nagyon jól esett. Már az első napomon emlékeznek rám.
S nem csak a vendégek. A HR managerrel véletlenül futottam össze a folyosón, amikor átszaladtam a hostelbe elvenni az egyenruhámat. Vele két évvel ezelőtt találkoztam és akármennyire is kerülik az izlandiak a fizikai kontaktust, odajött, megölelt, üdvözölt s váltottunk pár szót. Szívmelengető volt, hogy két év után is így emlékszik rám s ilyen szívélyesen fogad.
A nap munka utáni része még gyorsabban telt, mint a délelőtt. Megpróbáltam haladni kicsit a biokémia dolgozatommal, ami sorozatnézésbe torkollott, az estét pedig Edoval töltöttem, sétáltunk egyet a központban. Jó volt őt is újra látni, így másfél év után. Sokat nem változott. Ahogy más dolog sem errefelé. Vajon a hó és a jég lelassítja az idő múlását?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése