A változás szele

Kedves Lélek, aki egy másik számítógép képernyője előtt ülsz és ezt olvasod,


Elnézést, ha az elmúlt két napban gondoltál rám és megnyitottad a blogot és nem találtál új történetet. Kicsit hirtelen történtek a dolgok velem.


Alig értünk haza a fjordokból dolgozni mentem s már rég megígértem Bo-nak, hogy beszélgetünk egyet, tegnap pedig segítettem Edo-nak összecsomagolni, aztán már mentem is csapatépítésre. De mentegetőzés helyett jobb lesz, ha egy kicsit mesélek és nem vesztegetem az idődet.





Bo-val, mint mindig most is nagyon jól telt az idő. Kicsit megnyugodtam nála, sikerült lecsendesíteni a rohanó gondolataimat s habár távol állok attól, hogy utolérjem magam a teendőimmel, sokkal jobban és hatékonyabban tudtam haladni azóta. Meglepő, hogy sokszor észre sem veszem, hogy mennyire fel vagyok gyorsulva s hogy mennyire kapkodok, hogy sikerüljön mindent megcsinálni, amit szeretnék s a végén csak összevissza kavarom a dolgokat s mindent csak félig vagy hibásan csinálok meg. Jó jelen lenni, egy dologra s igazán figyelni. Sokkal hatékonyabb. Gyönyörűen sütött a Nap, ezért sétáltunk Bo lakásától a kempingig (ez nekem általában egy 15-20, most majdnem egy órába telt). Talán ez segített a legtöbbet. Nem éreztem úgy, hogy elvesztegetem az időmet, noha tudtam, hogy egy csomó tennivalóm van. Sőt. Jó dolgokról beszélgettünk, a sós tengeri levegő kicsit segített kitisztítani a taknyos légutaimat is s olyan nyugodt voltam, amikor beléptünk a kempingbe, mint rég. S láss csodát, minden nagyon sürgős dologra sikerült időt keríteni munka közben is.

Tegnap reggel pedig ugyan még mindig kicsit taknyosan és lázasan keltem, gyorsan összekaptam magam, hogy tudjak sütni mielőtt elindulok Edohoz. Sikerült szerencsére megoldani s mellé még egy pár otthoni dolgot is elrendezni, amíg a kekszek a sütőben üldögéltek. A városba menet találtam egy kis indiai boltot, ahol füstölőket, malákat, meditációs párnákat és hasonló jókat árulnak, s habár minden sokkal drágább, mint otthon (magától értetődően), azért vettem egy füstölőt, ami nagyon boldoggá tett. Beszélgettem picit az elárusítóval is egy pillanatra megszületett bennem egy érdekes otthon-érzés. Nem nagyon tudnám megmagyarázni, hogy miért, s hogy miért tűnt el ahogy kiléptem a boltból, de jól esett...Talán az illatok tették. Hiányoznak a füstölőim és az illóolajok.


Még az időjárás is kedvezett a búcsúnak. Hidegen, erősen, csontig hatolóan fújt a szél az óceán felől. Hozta magával a tenger, a só és a változás illatát. Ugyanez az illat csapott meg a reptéren, amikor kiszálltam a gépből lassan három hónappal ezelőtt. Furcsa volt ott állni a pályaudvaron s várni, hogy kiforduljon a busz. Edo mindig itt volt, amikor én is Izlandon voltam s noha ezt a négy napot kivéve, amit a fjordokban töltöttünk, rengeteg időt nem voltunk együtt, azért nagyon fog hiányozni. Valahogy nekem Ő beletartozik az Izlandba, ami a szívemhez nőtt s ahogy Bo fogalmazott, tudjuk, érezzük, hogy más, de mást nem tehetünk, mint hogy hozzászokunk. A két Izland valahogy nem ugyan az. Megérkezett a változás szele. Hozta az Őszt és sorra viszi el ez embereket innen. Először Francescat, Annat és Elenat, most Edot s egy kicsit több, mint egy hónap múlva engem is.

Jól esett sírni egyet úton a kemping felé s hagyni, hogy a szél összeborzolja a hajamat és pillanatok alatt felszárítsa a könnyeimet. Tulajdonképpen minden búcsú egy kicsit egy új időszak kezdete is s kíváncsian várom, hogy ez a hónap még mit tartogat számomra. Az biztos, hogy sok utazást és munkát s még egy pár búcsút, mielőtt én is elindulok.

Úton a kemping fele bementem a templomba, amióta itt vagyok, most először, meggyújtottam egy gyertyát s elolvastam a hozzá járó verset, ami megmosolyogtatott s egy kis lelket öntött belém.









"Do not let the darkness prevent you from seeking the light!
And when you have found it, let other people see, re – think and be convinced.
If you want the light to live, then give rise to the same yearning in other people.

Light the light of frankness in the darkness of fear,
light the light of justice in the darkness of corruption,
light the light of faith in the darkness of denial,
light the light of hope in the darkness of despair,
light the light of love in the darkness of death.
Light the Light!

~ Bo Setterlind"

(Ne engedd, hogy sötétség megakadályozzon a fény keresésében!
És amikor megtalálod, hagyd, hogy mások lássák, elgondozzanak és meggyőződjenek róla.
Ha éltetni szeretnéd a fényt ébreszd fel a fény iránti vágyódást másokban.

A félelem sötétségében éleszd fel az őszinteség lángját,
A korrupció sötétségében éleszd fel az igazságosság lángját,
A tagadás sötétségében éleszd fel a hit lángját,
A kétségbeesés sötétségében éleszd fel a remény lángját,
A halát sötétségében éleszd fel a szeretet lángját. Éleszd fel a lángot - Bo Setterlind

Éleszd fel a lángot és add tovább...)


Megmostam az arcom és faltam valamit, amikor a kempingbe értem. Az utolsó dolog, amihez kedvem volt az a tömeg, de már nagyon gyülekeztek az emberek a délutáni csapatépítésre. Laser Tag-ezeni mentünk egy parkba a város szélén. Úton kifele eltévedtünk, s kicsit vicces látványt nyújthattunk kívülről (s meglehetősen bosszantóak lehettünk a többi sofőr számára), amikor a négy egymást követő kocsi a körforgalomban ment körbe-körbe. Vártuk a GPS-t, hátha ő jobban tudja, hova is megyünk.


De a játék nagyon vagány volt. Mire felszereltek, addigra én is kicsit összeszedtem magam. Kemping vs City hostel játszottunk s rengeteget nevettünk s hülyéskedtünk. Szaladgáltunk a fák között, mint az 5 éves gyerekek, hasaltunk be a bokrok alá, rohantunk át a réten egymás hátát védve. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Tényleg jól összehozta a csapatot. Este közös sütögetés és sörözés volt, aztán a csapat egy része tovább ment a Loftba, ahol karaoke party volt. Én Lisaval és az új szobatársnőmmel, Irissel hazasétáltam, bebújtam a jó meleg ágyamba s elnyomott az álom.