Emlékeztek még a pontra a lapon? (ha nem, ér visszagörgetni...na jó, megspórolom Nektek az időt, erre kattintva el lehet olvasni :) )
Ma pont az volt a legjobb dolog a napban, hogy semmi különös, furcsa, abszurd, lehetetlen nem történt. Végre a pont a helyén volt, én pedig láttam a pontot és a fehéret is körülötte. Kivételesen reggeli műszakom volt, ebben a hónapban az első, s talán még egy, vagy maximum kettő lesz, az is csak azért, mert elcseréltem őket, hogy elmehessek egy két részből álló előadásra, amit két Sri Chinmoy tanítvány fog tartani itt egy hét múlva :)
Ennek a felfedezése és a feliratkozás volt a nap egyik fénypontja. A másik, hogy sikerült jegyet kapni az egyik múzeumba holnapra, szóval ott fogom kezdeni a napot munka előtt.
Ami pedig a kempinget illeti, elkezdődött a takarítás időszaka is, mert eddig volt takarító, viszont tegnap volt az utolsó nap, amikor dolgozott. Innentől párhuzamosan kell takarítani és recepciózni. Ami egyrészt jó, mert aktívan telik a nap, másfelől viszont megerőltetőbb, mint ülni órákat és híreket, könyveket olvasni s néha beszélgetni közben emberekkel. A reggeli váltás mindig egyedül van s így a recepció telefonjával a zsebemben mentem takarítani, mindig csak egy-egy kicsit, így sok foganatja nem volt. Mire valahogy a női mosdót is sikerült befejezni, a férfi mosdóban megint állt a víz a zuhanyzó miatt. Viszont egészen nosztalgikus volt WC-t takarítani. Sosem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fog s nem is hiányzott addig, amíg neki nem fogtam. Akkor viszont meglepően jól szórakoztam.
Munka után búcsút mondtam Artursnak, aki ma éjjel indul haza, s elmentünk fagyizni egyet Nagattal. Beszélgettünk egy jót a fagyizó lépcsőjén üldögélve, élvezve a napsütést. Rájöttem, hogy mennyire nem veszem ki a részem az itthon történő dolgokból, mert vagy írok, vagy főzök, vagy rajzolok, vagy az otthoniakkal beszélgetek, vagy dolgozom. Ritkán töltök huzamosabb időt emberekkel, leszámítva a közös evéseket, főzéseket. Ami egyrészt jó, mert van egy pár ember a házban, aki szándékosan keresi a balhét, s ha valahogy talál valamit, amiből drámát lehet csinálni, akkor megteszi. Másfelől viszont lehet, hogy jót tenne, ha kicsit több időt szánnék rájuk. De nem érzem különösebben hiányát, sőt. Még így is sokszor úgy érzem, hogy nincs elég időm olyan dolgokra, amikkel szeretnék foglalkozni (varrás, rajzolás, s még egy csomó könyv vár sorban, plusz most elkezdődtek a nyelvórák is s szeretném komolyan venni). Vajon tényleg ennyire introvertált lettem? S vajon tényleg akarom, hogy zavarjon ez? Nem hiszem. Jól vagyok, s ez a lényeg. Majd ha nem leszek, változtatok rajta. Túl értékes számomra az időm ahhoz, hogy másoknak a kedve szerint éljek.
Az elmúlt három nap minden este volt sarki fény, hol gyengébb, hol erősebb, de volt. Holnap, ha megint feltűnnek, igyekszem készíteni egy fényképet róla újra. Ma nem sikerült. Kénytelenek lesztek beérni egy fagyissal.
Ölelés :D
Ma pont az volt a legjobb dolog a napban, hogy semmi különös, furcsa, abszurd, lehetetlen nem történt. Végre a pont a helyén volt, én pedig láttam a pontot és a fehéret is körülötte. Kivételesen reggeli műszakom volt, ebben a hónapban az első, s talán még egy, vagy maximum kettő lesz, az is csak azért, mert elcseréltem őket, hogy elmehessek egy két részből álló előadásra, amit két Sri Chinmoy tanítvány fog tartani itt egy hét múlva :)
Ennek a felfedezése és a feliratkozás volt a nap egyik fénypontja. A másik, hogy sikerült jegyet kapni az egyik múzeumba holnapra, szóval ott fogom kezdeni a napot munka előtt.
Ami pedig a kempinget illeti, elkezdődött a takarítás időszaka is, mert eddig volt takarító, viszont tegnap volt az utolsó nap, amikor dolgozott. Innentől párhuzamosan kell takarítani és recepciózni. Ami egyrészt jó, mert aktívan telik a nap, másfelől viszont megerőltetőbb, mint ülni órákat és híreket, könyveket olvasni s néha beszélgetni közben emberekkel. A reggeli váltás mindig egyedül van s így a recepció telefonjával a zsebemben mentem takarítani, mindig csak egy-egy kicsit, így sok foganatja nem volt. Mire valahogy a női mosdót is sikerült befejezni, a férfi mosdóban megint állt a víz a zuhanyzó miatt. Viszont egészen nosztalgikus volt WC-t takarítani. Sosem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fog s nem is hiányzott addig, amíg neki nem fogtam. Akkor viszont meglepően jól szórakoztam.
Munka után búcsút mondtam Artursnak, aki ma éjjel indul haza, s elmentünk fagyizni egyet Nagattal. Beszélgettünk egy jót a fagyizó lépcsőjén üldögélve, élvezve a napsütést. Rájöttem, hogy mennyire nem veszem ki a részem az itthon történő dolgokból, mert vagy írok, vagy főzök, vagy rajzolok, vagy az otthoniakkal beszélgetek, vagy dolgozom. Ritkán töltök huzamosabb időt emberekkel, leszámítva a közös evéseket, főzéseket. Ami egyrészt jó, mert van egy pár ember a házban, aki szándékosan keresi a balhét, s ha valahogy talál valamit, amiből drámát lehet csinálni, akkor megteszi. Másfelől viszont lehet, hogy jót tenne, ha kicsit több időt szánnék rájuk. De nem érzem különösebben hiányát, sőt. Még így is sokszor úgy érzem, hogy nincs elég időm olyan dolgokra, amikkel szeretnék foglalkozni (varrás, rajzolás, s még egy csomó könyv vár sorban, plusz most elkezdődtek a nyelvórák is s szeretném komolyan venni). Vajon tényleg ennyire introvertált lettem? S vajon tényleg akarom, hogy zavarjon ez? Nem hiszem. Jól vagyok, s ez a lényeg. Majd ha nem leszek, változtatok rajta. Túl értékes számomra az időm ahhoz, hogy másoknak a kedve szerint éljek. Az elmúlt három nap minden este volt sarki fény, hol gyengébb, hol erősebb, de volt. Holnap, ha megint feltűnnek, igyekszem készíteni egy fényképet róla újra. Ma nem sikerült. Kénytelenek lesztek beérni egy fagyissal.
Ölelés :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése