Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de minél kevesebben vannak a kempingben, annál furcsábbak az emberek. Eddig nem történtek ilyen esetek, most egyik a másik után.
Bo és Johanna meg kellett valamit beszéljen, úgyhogy egy ideig egyedül voltam a recepción, amit egy percig sem bántam, mert kevés ember volt s végre sikerült magam utolérni nagyjából a dolgaimmal. Befejeztem és átjavítottam, átjavítattam a fjordokról róla cikkeket, kiválogattam a képeket és elküldtem Allanak (a marketing managernek).
Aztán mikor eljutottam unalmamban a hírek olvasásához (ritkán szoktam ennyire unni magam), amikor valaki bejött és megkért, hogy vegyek le 300 ISK-t a kártyájáról és adjam oda neki készpénzben. Mondtam, hogy sajnos ezt nem tehetem, de elmagyaráztam neki, hogy hol találja a legközelebbi bankautomatát. Mondta, hogy annyira nem fontos, csak a meztelen pasasnak szeretett volna segíteni. Elkerekedik a szemem egy pillanatra aztán visszakérdezek. Elmondja, hogy van egy pasas a mosószobában (lehet nem ez a megfelelő magyar kifejezés, de jobb nem jut eszembe, ez a szoba, ahol a mosó- illetve szárító gépek vannak), aki betette minden ruháját a mosógépbe, de 300 ISK-ra szüksége van még a szárításhoz s most meztelenül járkál körbe s kérdezgeti az embereket, hogy adjanak neki pénzt s ő megsajnálta. Azt sem tudtam, hogy most el kéne fehéredjek, nevetnem kell vagy felháborodni. Megköszöntem neki, hogy szólt, kivettem a borravalós üvegből a szóban forgó összeget s átszaladtam a mosószobába. Tényleg ott üldögélt egy meztelen pasas. Legalább annyi esze volt, hogy a törölközőjét nem tette be a mosásba, de mivel kirándulni jött ez annyira kicsi volt, hogy nem érte körbe. Gyorsan odaadtam neki a 300 koronát s egy nagyobb törölközőt.
Este, amikor már zártuk a kempinget Boval s kimentem a szeméttel gyönyörű látvány fogadott. Annyira erős és színes sarki fény, amilyet még városban ritkán látni. Sajnos a fényképezőgépem nem volt nálam, hogy nektek is megörökítsem. Lila, fehér, zöld, táncoló, tüskés csoda lebegett felettünk úgy 15 percig. Feldobta az éjszakát s már nem zavart, hogy sokáig ott kell ülni.
Ma viszont egy kivételesen aktív nap volt, reggel főztem, mostam, takarítottam s rendezgettem kicsit, aztán elmentem az első Izlandi nyelvórára. Mostantól minden csütörtökön másfél órát a munkatársakkal közösen nyelvet tanulunk s be kell, hogy valljam, sokkal jobban ment, mint számítottam rá. Amennyire bonyolultnak tűnik, igazából annyira logikus. A kiejtéssel még nyilván bajok vannak, de egy pár alapvető kifejezést és igét megtanultunk. Ha minden jól megy, akkor mire hazamegyek fogok tudni egy annyit Izlandiul, hogy körbevezessek egy helyit a kempingben. A kérdés már csak az, hogy hogyan fogom ezt a tudást fenntartani, otthon nem sok emberrel tudok izlandiul beszélni.
Délután úszni voltam s mivel a múltkor annyira rosszul lettem úszás után, kicsit tartottam tőle, de szerencsére nem volt baj, sőt. Kikapcsolt, megmozgatott s itthon még egy igazán kellemeset yogáztam, zenét hallgattam és festettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése