Az első sarki fény

Tegnap a délelőttöt kitöltötték a telefonbeszélgetések és egy tárgyalások, megbeszéltem a marketing manager-rel, hogy a Westfjords-os kirándulásunkról két cikket írok egyelőre, lehet egy harmadikat is. Készítettem magamnak egy úri reggelit (találtam rendes kenyeret a boltban :D - nem is tudjátok milyen kincsnek minősül ez itt s azt pedig végképp nem, hogy az itteni jó kenyérnél is mennyivel csodálatosan  jobb, finomabb, omlósabb, puhább és laktatóbb az otthoni kenyér).

A munkanap nagyon lassan telt, de három dolog feldobta az estét:

1. Edo meglátogatott, hogy beszélgessünk még kicsit, mielőtt elindul, Ő holnap repül haza.

2. Az egyik görög srác az éjjel repült haza, a többi kempinglakó* szervezett neki egy kicsi búcsúpartit s meghívtak engem is, műszak után elüldögéltem velük egy jó órát, tüzet raktak, beszélgettünk. Furcsa, hogy annak ellenére, hogy sokat nem beszélgettem egyikükkel sem személyesen, Alexet leszámítva, mégis mennyire összeköt a kemping. Sok-sok barátság megkötődésének helyszíne ez, sok jó beszélgetés és kellemes meglepetés otthona. S azok, akik csak dolgoznak itt vagy igazgatják a helyet, de nem töltenek időt itt talán nem is tudják milyen fontos szerepet játszik egyesek életében. Nekik ez csak egy munka. Sok fiatalnak azonban otthon, még ha csak egy nyárra is, egy hely, ami valamilyen módon a felnőtté válásuk/válásunk helyszíne is egyben. S ez pedig összeköt. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy megértsük, hogy kinek mit jelent ez a nyár vagy egy ilyen nyár. Mind más-más háttérrel, de hasonló szándékkal érkeztünk s ez elég. 

3. Későn értünk nagyon, mert Mathilde valamit elkavart s nem talált a kasszában levő összeg a papíron a kasszában levő összeggel s egy jó órába telt, amíg kibogozta, de megvártuk, hogy jöhessünk egy taxival haza: Iris, az új szobatársam, Mathilde s én. A taxisofőr, mint általában, most is barátságos volt s megkérdezte, hogy honnan jövünk, mikor elmondtam, hogy romániai magyar vagyok, akkor elcsodálkozott, s mondta, hogy Ő úgy tudja, hogy a magyar lányok a legszebbek. Mondtam, hogy lehet erről a fiúkat kéne megkérdezni s nem engem, de aztán elpoénkodtunk a dolgot. A kocsiból kiszállva gyönyörű látvány fogadott. Megérkezett az ősz s vele az ég tündérei, a változatos színekben táncoló sarki fények. Sajnos nem sikerült igazán jó képet készíteni róla, azért a város fényei eléggé bezavarnak, de kezdetnek nem rossz, remélem lesz alkalmam kijutni hamarosan a városból egy este, amikor majd még inkább lehet bennük gyönyörködni. Kint kezdett már hideg lenni, ezért egy 15 perc után úgy döntöttem, hogy inkább bebújok az ágyba, de Istennek gondja volt rá, hogy még az ágyból is tudjam figyelni a játékát. Így a puha, meleg ágyamban aludtam, a látvány viszont vetekedett a szabad ég alatt alváséval, saját kis fényjátékom volt a fejem fölött, amit elnézegettem, amíg el nem nyomott az álom. 

* kempinglakók - azok a 17 és 25 közötti fiatalok, akik kijönnek egy nyárra dolgozni, de az egész nyár alatt a kempingben alusznak, nem nagyon látni őket csak 11/ éjfél után este, addig többnyire mindannyian dolgoznak.