"A sarki fény olyan, mint a szex"

Tegnap, ahogy azt terveztem, a kreativitásé és az alkotásé volt a főszerep. Egy igazán mutatós reggelivel indult az egész, amit Ágica ihletett (ahogy egy picit az ebédet is). Ezúton s köszönöm Neked!

Utána olvastam s rajzoltam. Elkészült az első festett pólóm, a második úton van. 

Aztán, csak azért, hogy nehogy ellustuljon a matekért felelős része az agyamnak (habár azt hiszem ez már akkor megtörtént valamelyest, amikor gimnáziumban elkezdtünk rossz viszonyt ápolni) tervezgettem egy kicsit az ágykeretét a matracnak, amit vettem (igen, az ágy, amiről beszéltem tulajdonképpen matrac s erre utólag hívták fel a figyelmem, hogy a kettő nem ugyan az - jogos -, de már nem javítottam ki, mivel az ágykeret is hozzá fog tartozni, amikor majd hazaérek és elkészül - bár az biztos, hogy segítségre szorulok majd a kivitelezésnél - lehet már a tervezésnél is).

Még vasalni kell s várja egy mosás

Este pedig sarki fény túrára mentünk, ahol kicsit úgy éreztem magam, mintha egy birkanyájjal indultam volna el lila virágot keresni a aszfalton. Sarki fényt alig láttunk, szájukat tátó embereket annál többet. Ez a képből is kitűnik. 

Ami viszont megmaradt az idegenvezető meséléséből: A sarki fény olyan, mint a szex. Külső hatásra a levegő részecskéi begerjednek, majd más formában leadják a kapott energiát s ellazulnak. Mai bölcsességnek pont jó. 

A teli Hold viszont gyönyörű volt s olyan jelenségnek voltunk tanúi, amit ritkán látni, legalábbis én eddig még nem emlékszem, hogy láttam volna: a Hold rajzolt szivárványt a sötétbe a fejünk fölé. Tökéletes csendes perc a fekete homokban a parton sétálni a holdfényben, hallgatni a hullámokat, érezni a sós, algás illatot.  

A fény középen egy közeledő autó, senkit ne tévesszen meg a kerek forma. A szivárvány pedig nem igazán látszik, de némi jóindulattal és erős képzelőerővel, a képernyőtől 3 lépés távolságból, bal szemmel hunyorítva látható. Kipróbáltam.

Az eget bűvölő (kissé homályos) tömeg