Tegnap reggel újra Napsütésre ébredtem, ami igencsak nagy löketet adott a naphoz. Yoga, reggeli, írás, beszélgettem kicsit a csajokkal, aztán, mivel most éppen ilyen hangulatot hozott a ragyogó ég, táncoltam egy kicsit, főztem, s már indultam is munkába.
Meglepően jól kezdődött a munkanap is, az első fél órában már lakókocsit toltunk ki a sárból. A kempinglakók közül kértem meg három srácot, hogy segítsenek, s egy 3-5 perc alatt sikeresen kijutott a francia család "lakása" a sárból. Aztán ha már úgyis sáros voltam s gumicsizma volt rajtam, kiéltem a gyerekkorom újra s ugráltam egy kicsit a sárban. Természetesen csak nemes cél érdekében, egészen professzionálisan, a STAFF feliratú poláromban, nem csak úgy akárhogy. Visszanyomkodtam egy adag sarat a helyére, amit kocsik kipördülő kereke hányt szét.
Az este elég lassan telt, nem volt sok teendő, beszélgettünk a munkatársammal, aztán vacsorára rendeltünk pizzát. Éjfél körül egy nagyon aranyos bácsi sétált be, aki nem tudott online be-checkolni a hazafele menő járatára, neki segítettem kicsit, így elhúzódott a műszak picit, de nem bántam. Fel voltam pörögve, nagyon bulis hangulatban voltam, de Timo és Dave, akiket minden pénteken meg lehet találni az egyik bulizóhelyen, tegnap repültek Szingapúrba, a lakótársak tegnap előtt voltak kint, szóval tudtam, hogy egyikük se jönne. Aztán arra jutottam, hogy Izland annyira kicsi, Reykjavik meg főleg, hogy ha kimegyek, biztos, hogy belebotlok ismerősökbe. S így is történt. Az első helyen, ahova bementem találkoztam a görögökkel s Mike-al, akik szintén a kempingben laknak nyár eleje óta, s két osztrák lánnyal. Nagyon jó volt a hangulat, zárásig táncoltunk, ekkor már kelt a Nap újra.
Gyönyörű volt a Napkelte. Kimentem a partra s elég hosszan elüldögéltem, élveztem a sugarak simogatását, a színek játékát. Aztán visszasétáltam a kempingig s felpattantam egy biciklire, mert nem volt kedvem egészen hazáig sétálni. Az egész város aludt, sehol egy autó, csak a lassan felfelé kúszó napsugarak a házfalakon. Minden olyan csendes, olyan békés ilyenkor. Mintha senkinek semmi dolga nem lenne, béke és boldogság lenne minden szívben. Szeretem a reggeleket.
Meglepően jól kezdődött a munkanap is, az első fél órában már lakókocsit toltunk ki a sárból. A kempinglakók közül kértem meg három srácot, hogy segítsenek, s egy 3-5 perc alatt sikeresen kijutott a francia család "lakása" a sárból. Aztán ha már úgyis sáros voltam s gumicsizma volt rajtam, kiéltem a gyerekkorom újra s ugráltam egy kicsit a sárban. Természetesen csak nemes cél érdekében, egészen professzionálisan, a STAFF feliratú poláromban, nem csak úgy akárhogy. Visszanyomkodtam egy adag sarat a helyére, amit kocsik kipördülő kereke hányt szét.Az este elég lassan telt, nem volt sok teendő, beszélgettünk a munkatársammal, aztán vacsorára rendeltünk pizzát. Éjfél körül egy nagyon aranyos bácsi sétált be, aki nem tudott online be-checkolni a hazafele menő járatára, neki segítettem kicsit, így elhúzódott a műszak picit, de nem bántam. Fel voltam pörögve, nagyon bulis hangulatban voltam, de Timo és Dave, akiket minden pénteken meg lehet találni az egyik bulizóhelyen, tegnap repültek Szingapúrba, a lakótársak tegnap előtt voltak kint, szóval tudtam, hogy egyikük se jönne. Aztán arra jutottam, hogy Izland annyira kicsi, Reykjavik meg főleg, hogy ha kimegyek, biztos, hogy belebotlok ismerősökbe. S így is történt. Az első helyen, ahova bementem találkoztam a görögökkel s Mike-al, akik szintén a kempingben laknak nyár eleje óta, s két osztrák lánnyal. Nagyon jó volt a hangulat, zárásig táncoltunk, ekkor már kelt a Nap újra.
Gyönyörű volt a Napkelte. Kimentem a partra s elég hosszan elüldögéltem, élveztem a sugarak simogatását, a színek játékát. Aztán visszasétáltam a kempingig s felpattantam egy biciklire, mert nem volt kedvem egészen hazáig sétálni. Az egész város aludt, sehol egy autó, csak a lassan felfelé kúszó napsugarak a házfalakon. Minden olyan csendes, olyan békés ilyenkor. Mintha senkinek semmi dolga nem lenne, béke és boldogság lenne minden szívben. Szeretem a reggeleket.
Nagyon szép ez a hajó szobor, ezt eddig nem mutattad. És ez már mellettetek a tengerpart, mintha csak egy öböl lenne.
VálaszTörlésEz az úgynevezett Sun Voyager (Sólfar izlandiul), Reykjavik egyik leghíresebb szobra, egy viking hajó.
Törlés