Tegnap kicsit hamarabb elkéreztem a munkából, hogy elmehessek egy indiai-nepáli buddhista szerzetes tanítására.
Egy másfél órat tartott az egész, de nagyon felemelő, kellemes volt. Amit mondott nem volt nagyon új, de ahogy mondta, ahogy beragyogta a termet, amilyen alázatossággal, türelemmel, figyelemmel fordult a jelenlevőkhöz az csodálatos volt. Egy történetet szeretnék Veletek megosztani az estéből:
Egy szerzetes talált egy könyvet, amiben az állt, hogy egy bizonyos meditáció remek lenne számára, de ha azt az óceán partján végzi, akkor igazán csodákra képes. Ezért megkérdezte a Mestert:
- Mester, merre találom az ócánt?
- Arra - mutatott kelet fele a Mester.
Így a szerzetes összecsomagolt és elindult, de keletre csak hegyeket talált. Visszament hát a Mesterhez.
- Mester, keletre küldtél, de ott csak hegyek vannak.
- Az óceán a hegyeken túl van.
A szerzetes újra elindult, átmászott a hegyeken, de ott egy dzsungelt talált. Visszafordult.
- Mester, a hegyeken túl egy dzsungel van, nem az óceán.
- Az óceán a dzsungelen túl van.
A szerzetes bizakodva indult el újra. Átmászott a hegyeken, átverekedte magát a dzsungelen, de ott egy sivatagot talát.
- Mester, a dzsungelen is átmentem, de ott egy sivatag volt. Biztos arra van az óceán?
- Ott van, a sivatagon túl.
A szerzetes átmászott a hegyen, átverekedte magát a dzsungelen, végiggyalogolt a sivatagon s ott egy erdő várta. 'Ha visszamennék a Mester azt mondaná az erdőn túl van' Így hát csak gyalogolt tovább, míg elérte az óceánt. Leült meditálni, de nem történt semmi különleges. Felállt, bosszankodott egy sort, aztán amikor lenyugodott azt mondta, biztos a hegyeken túl lesz a csoda, amit várok... s lassan, napról napra átmászta a saját hegyeit, dzsungeleit, sivatagját és erdőjét, míg megtörtént a csoda, amit várt...
Este remek érzés volt közös meditáció után hazabiciklizni a már lassan fogyó Hold fényében. A telefonom kamerája sajnos nem annyira jó, de azért felteszem a képet, amit készítettem, hogy megörökítsem a pillanatot.
A ma reggel nagy rohanás volt, tegnap este kiderült, hogy megkapom a céges autót, hogy utazzak négy naprja a fjordokba s elég sok minden kellett szervezni, foglalni, letárgyalni, nem nagyon jutott idő semmi másra. De nagyon várom. Hosszú lesz, négy nap, de csodás helyeken. Kihívás, mert még nem vezettem összesen annyit életemben, mint a következő négy napban fogok, de várom :D
Legyen szép napotok, holnap már képekkel jelentkezem a fjordokból (ha hostelben alszunk, ha kempingben, akkor csak majd holnap után).
Egy másfél órat tartott az egész, de nagyon felemelő, kellemes volt. Amit mondott nem volt nagyon új, de ahogy mondta, ahogy beragyogta a termet, amilyen alázatossággal, türelemmel, figyelemmel fordult a jelenlevőkhöz az csodálatos volt. Egy történetet szeretnék Veletek megosztani az estéből:
Egy szerzetes talált egy könyvet, amiben az állt, hogy egy bizonyos meditáció remek lenne számára, de ha azt az óceán partján végzi, akkor igazán csodákra képes. Ezért megkérdezte a Mestert:
- Mester, merre találom az ócánt?
- Arra - mutatott kelet fele a Mester.
Így a szerzetes összecsomagolt és elindult, de keletre csak hegyeket talált. Visszament hát a Mesterhez.
- Mester, keletre küldtél, de ott csak hegyek vannak.
- Az óceán a hegyeken túl van.
A szerzetes újra elindult, átmászott a hegyeken, de ott egy dzsungelt talált. Visszafordult.
- Mester, a hegyeken túl egy dzsungel van, nem az óceán.
- Az óceán a dzsungelen túl van.
A szerzetes bizakodva indult el újra. Átmászott a hegyeken, átverekedte magát a dzsungelen, de ott egy sivatagot talát.
- Mester, a dzsungelen is átmentem, de ott egy sivatag volt. Biztos arra van az óceán?
- Ott van, a sivatagon túl.
A szerzetes átmászott a hegyen, átverekedte magát a dzsungelen, végiggyalogolt a sivatagon s ott egy erdő várta. 'Ha visszamennék a Mester azt mondaná az erdőn túl van' Így hát csak gyalogolt tovább, míg elérte az óceánt. Leült meditálni, de nem történt semmi különleges. Felállt, bosszankodott egy sort, aztán amikor lenyugodott azt mondta, biztos a hegyeken túl lesz a csoda, amit várok... s lassan, napról napra átmászta a saját hegyeit, dzsungeleit, sivatagját és erdőjét, míg megtörtént a csoda, amit várt...
Este remek érzés volt közös meditáció után hazabiciklizni a már lassan fogyó Hold fényében. A telefonom kamerája sajnos nem annyira jó, de azért felteszem a képet, amit készítettem, hogy megörökítsem a pillanatot.
A ma reggel nagy rohanás volt, tegnap este kiderült, hogy megkapom a céges autót, hogy utazzak négy naprja a fjordokba s elég sok minden kellett szervezni, foglalni, letárgyalni, nem nagyon jutott idő semmi másra. De nagyon várom. Hosszú lesz, négy nap, de csodás helyeken. Kihívás, mert még nem vezettem összesen annyit életemben, mint a következő négy napban fogok, de várom :D
Legyen szép napotok, holnap már képekkel jelentkezem a fjordokból (ha hostelben alszunk, ha kempingben, akkor csak majd holnap után).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése