Be kell valljam, az előző bejegyzés után nehezemre esett rávenni magam újra az írásra. A gondolataim többsége még mindig ezek körül a dolgok körül forog s pontosan ezért nem érzékelek annyi mindent a környezetemben.
Gyorsan, mégsem nagyon produktívan teltek az elmúlt napok. Szerencsére többnyire szép volt az idő, keveset esett az eső s mivel minden nap délután dolgoztam a délelőttöket ki tudtam élvezni. Hosszú reggeli yoga, kényelmes reggeli, ebédfőzés, beszélgetés, olvasás. Csupa csendes, milyen-jó-hogy-senki-sem-zavar programok.
A tegnap mikor elindultam itthonról nagyon nem voltam beszélgetős, hakellhanem mosolygós kedvemben, ami meg is látszott. Rászántam az időt, kihúztam fekete szemceruzával a szememet, áttettem a választékomat, s így a hajam kicsit belelógott a szemembe. Olyan voltam, mint egy nagyra nőtt, sértődött kamasz, de nem zavart. Egészen addig, amíg ki nem léptem a házból s el nem eredt az eső. Ami ha vicces, ha nem, jobb kedvre derített, mert rájöttem, hogy ha nem hagyja abba, akkor mire beérek a kempingbe olyan leszek, mint egy pandamaci. Elképzeltem saját magamat, ahogy a gondosan elkészített sminkem elfolyik s annyira vicces volt, hogy máris megjött a kedvem. Kitűztem a hajamat oldalra egy csattal s mosolyogva mentem be a boltba műszakkezdés előtt.
Rájöttem, hogy mennyivel jobb lesz itthon főzni s vinni magammal ennivalót a munkába, úgyhogy vettem magamnak egy ebédhordozó dobozt. Bent nem nagyon van idő főzni s a saját konyhánkban pedig alapvetően csak hideg dolgok vannak - felvágott, sajt, vaj, tojás, kenyér, néha zöldség, müzli, tej és jaurt. Ami egyrészt kezd unalmassá válni, másrészt sokkal nehezebbnek érzem magam s mindent nehezebben emésztek, amióta újra ennyi kenyeret eszem (otthon sikerült minimalizálni a kenyérfogyasztást, reggelire többnyire müzlit, ebédre főtt ételt, vacsorára gyümölcsöt ettem).
Ha már az egészséges táplálkozásnál és a dobozomnál tartunk, azt is meg szeretném osztani Veletek, hogy találtam egy kulacsot s végre elég vizet iszom. Ez a legtöbb ember számára normális, legalábbis remélem. Én viszont elég rég óta tudom, hogy nem iszom eleget (vizet, ne tessék félreérteni) s most, hogy állandóan a kezem ügyében van egy üveg víz vagy tea (ráadásul eléggé rikító a színe) eszembe jut s megiszom naponta kb két liter vizet. Kb egy hete, minden nap. S be kell hogy valljam, igazak a városi legendák, amik a víz fogyasztásának fontosságáról szólnak. Érzem a pozitív hatását. (S a vízben áztatott citrom, gyömbér, uborka, narancs darabkák csak még változatosabbá s lehet, hogy egészségesebbé teszik).
A kempingben a tegnapi nap nagyon jól telt, újra Boval dolgoztam s este, amikor már a lobby szép lassan kiürült, volt időnk beszélgetni. Meditációk és gyógyítások hatásairól, előző életekből való kapcsolatokról és találkozásokról, "véletlenekről" s leckékről, amiket ezek által tanultunk. Jó vele beszélgetni.
Az este későn értem s későn is keltem, már egy jó része a napnak eltelt, hiszem dél van, de gyönyörűen süt a Nap s melegíti a lelkem. Megyek, kiülök a mohára még élvezni egy kicsit a ragyogását, mielőtt munkába megyek. Szeretlek!
Gyorsan, mégsem nagyon produktívan teltek az elmúlt napok. Szerencsére többnyire szép volt az idő, keveset esett az eső s mivel minden nap délután dolgoztam a délelőttöket ki tudtam élvezni. Hosszú reggeli yoga, kényelmes reggeli, ebédfőzés, beszélgetés, olvasás. Csupa csendes, milyen-jó-hogy-senki-sem-zavar programok.
A tegnap mikor elindultam itthonról nagyon nem voltam beszélgetős, hakellhanem mosolygós kedvemben, ami meg is látszott. Rászántam az időt, kihúztam fekete szemceruzával a szememet, áttettem a választékomat, s így a hajam kicsit belelógott a szemembe. Olyan voltam, mint egy nagyra nőtt, sértődött kamasz, de nem zavart. Egészen addig, amíg ki nem léptem a házból s el nem eredt az eső. Ami ha vicces, ha nem, jobb kedvre derített, mert rájöttem, hogy ha nem hagyja abba, akkor mire beérek a kempingbe olyan leszek, mint egy pandamaci. Elképzeltem saját magamat, ahogy a gondosan elkészített sminkem elfolyik s annyira vicces volt, hogy máris megjött a kedvem. Kitűztem a hajamat oldalra egy csattal s mosolyogva mentem be a boltba műszakkezdés előtt.
Rájöttem, hogy mennyivel jobb lesz itthon főzni s vinni magammal ennivalót a munkába, úgyhogy vettem magamnak egy ebédhordozó dobozt. Bent nem nagyon van idő főzni s a saját konyhánkban pedig alapvetően csak hideg dolgok vannak - felvágott, sajt, vaj, tojás, kenyér, néha zöldség, müzli, tej és jaurt. Ami egyrészt kezd unalmassá válni, másrészt sokkal nehezebbnek érzem magam s mindent nehezebben emésztek, amióta újra ennyi kenyeret eszem (otthon sikerült minimalizálni a kenyérfogyasztást, reggelire többnyire müzlit, ebédre főtt ételt, vacsorára gyümölcsöt ettem).
Ha már az egészséges táplálkozásnál és a dobozomnál tartunk, azt is meg szeretném osztani Veletek, hogy találtam egy kulacsot s végre elég vizet iszom. Ez a legtöbb ember számára normális, legalábbis remélem. Én viszont elég rég óta tudom, hogy nem iszom eleget (vizet, ne tessék félreérteni) s most, hogy állandóan a kezem ügyében van egy üveg víz vagy tea (ráadásul eléggé rikító a színe) eszembe jut s megiszom naponta kb két liter vizet. Kb egy hete, minden nap. S be kell hogy valljam, igazak a városi legendák, amik a víz fogyasztásának fontosságáról szólnak. Érzem a pozitív hatását. (S a vízben áztatott citrom, gyömbér, uborka, narancs darabkák csak még változatosabbá s lehet, hogy egészségesebbé teszik).
A kempingben a tegnapi nap nagyon jól telt, újra Boval dolgoztam s este, amikor már a lobby szép lassan kiürült, volt időnk beszélgetni. Meditációk és gyógyítások hatásairól, előző életekből való kapcsolatokról és találkozásokról, "véletlenekről" s leckékről, amiket ezek által tanultunk. Jó vele beszélgetni.
Az este későn értem s későn is keltem, már egy jó része a napnak eltelt, hiszem dél van, de gyönyörűen süt a Nap s melegíti a lelkem. Megyek, kiülök a mohára még élvezni egy kicsit a ragyogását, mielőtt munkába megyek. Szeretlek!
Csinos kulacs, midnenkinek ilyen csinos kellene!
VálaszTörlésVigyázz magadra. Puszi :)