Mászóterem

A mai nap dala, szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

Tegnap reggel dolgozni voltam, a délután pedig jó sűrűnek ígérkezett. A kempingben sok nem történt, leszámítva azt, hogy gyönyörűen sütött a nap és mindenki boldog volt, \gy mi is. Kezdjük érezni, hogy közeledik a szezon vége, lényegesen kevesebben vannak, mint akár egy héttel ezelőtt. Ennek ellenére teendő mindig akad, nem unatkoztunk a pult mögött. Polcokat rámoltunk, nagytakarítottunk, e-mailekre válaszoltunk s persze beszélgettünk keveset. 

Ahogy végeztem egyenesen a mászóterembe mentem Heiða-val találkozni. Ott várt rám, már bemelegített s kipróbált egy-két falat. Nagyon rég nem voltam mászni. S amikor voltam, akkor is csak kötélen az elmúlt két évben. Azonban meglepett, hogy a yoga mennyit segített. Lehet unjátok már, de engem napról napra meglepnek a pozitív hatásai. Egyrészt nem fáradtam annyira, s sokkal jobban össze tudtam hangolni a mozgásomat a légzésemmel, így könnyebben ment minden mozdulat, mint eddig bármikor falon. Biztos, hogy elég gyakorlással másképp is el lehet ezt érni, biztos van, akinek ez természetesen jön, én most tanulom. De tetszik és élvezem. Nagyjából két órát voltunk bent, s mind a kettőnket jól megdolgozott. Ma reggel olyan helyeken volt izomlázam, ahol nem is sejtettem volna: az tenyeremhez legközelebb eső ujjperceimben, a lapockám környékén, s magától értetődő módon a hasamban és a karjaimban. Ez az a jóleső fáradtság, amikor érzed, hogy épülsz, nem az a féle, ami sajog ha mozdulsz s inkább pizzát rendelnél és filmet néznél az ágyból, mert nincs kedved kimozdulni. 

 Heiða kicsit korábban ment el, mint én, még egyedül próbálgattam egy útvonalat, amit majdnem sikerült befejezni, de a legfelső fogásig sehogy sem sikerült elérni. Majd legközelebb. Kifelé jövet belebotlottam Dave és Timo lakótársába, aki egyike azoknak az embereknek, akikre a legkevésbé számítottam. Mint kiderült nem ok nélkül, most volt ott először, az egyetemről egy évfolyamtársa győzte meg, hogy menjen. Elszórakoztunk együtt még egy kicsit, aztán megegyeztünk, hogy találkozunk este a Loft hostelben kocsmakvízre. Én is csak hazaszaladtam, faltam valamit s tusoltam, indultam is. Alig pár perccel 8 után értem be s kiderült, hogy az eseményt elhalasztották a házigazda egészségügyi állapotára hivatkozva. Írtam Henrynek, a srác a mászóteremből, hogy elmarad s ne jöjjön, Sirrinek, a kolleganőmnek, mert vele abban egyeztünk, hogy megiszunk egy sört, amikor végez, ha addig lejár a kvíz (este 10 után) s Heiða-nak, hogy ne jöjjön, mert elmarad a dolog. Mire válaszolt, hogy Ő már ott van. Egymásnak háttal ültünk a kanapén anélkül, hogy észrevettük, volna a másikat. Aztán mind a ketten felnéztünk az üzenetváltás után, megtaláltuk egymás tekintetét, nevettünk egyet s beszélgettünk este 10-ig.

Későn értem, s korán keltem, ezért nem is írtam a tegnap, de úton hazafelé láttam a Naplementét. Gyönyörű nyári napokat élünk mostanság, már 3-4 napja egyáltalán nem esett az eső, a felhő is kevesebb, épp csak annyi volt, hogy színesség varázsolják az eget. Én a buszban fürödtem meg a lemenő Nap utolsó sugaraiban, de arról sajnos nem sikerült jó képek készíteni, csak az emlékeimben marad meg. Azonban a színes felhőket meg tudom mutatni Nektek.

A reggel korán volt, mégsem keltem fáradtan, igazából az óra csergése előtt megébredtem, tele energiával. Így egy kicsit több időm volt reggel magamra, ami nagyon jól esett. Ma Jóhannával dolgoztam, Ő félig izlandi, félig holland, de ahhoz képest keveset élt itt. Ennek ellenére ismeri a várost, mint a tenyerét, beszéli a nyelvet és egy remek lány. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, táncoltunk és énekeltünk, rendeztük a dolgainkat, a mai nap is csak úgy elrepült.

A kempingből Bo-hoz mentem haza, megnézni a lakását s beszélgetni egy kicsit. A kicsiből kicsit több lett, egy laza 4 órát üldögéltünk el a kanapéján, de egy percét sem bánom. Felemelő volt, annak ellenére, hogy egy cseppet sem könnyű dolgokról volt szó. 

Úton hazafelé belebotlottam a felvonulásra készülődőkbe. Szombaton Gay pride, azaz melegfelvonulás lesz. Ez itt egy nagy, egyhetes fesztivállal jár együtt, egészen más hangulata van, mint amilyen az otthoninak, legalábbis a kolozsvári cikkek alapján. Mindenki kivonul az utcákra, kocsibemutató van, koncertek, kulturális események s szombaton, zárásként, egy felvonulás a város központjában a szivárványos zászló alatt, bizonyítva, hogy elfogadják a másságot, hogy nem kell ezt rejtegetni s hogy barátságosan állnak a dologhoz.

A buszmegállóba menet a BatMobil ment el mellettem, gondoltam megosztom ezt is Veletek.  

  

A buszmegállóban várakozva még egy tüzes buzogányokkal zsonglőrködő emberbe is belebotlottam. Színes ez a város, nem csak a falai, nem csak melegfelvonuláskor. 

Ölelés Nektek!