Halihó Kedvesek!
A tegnap reggel egy csodálatos yogával kezdődött a Loft hostelben. Más volt most az oktató, mint eddig, de ez a minőségen mit sem változtatott. Mindig nagyon jól telik. Minél több időt töltök yogázással, annál jobban szeretem. Segít lecsendesíteni a gondolataimat, magamra figyelni s nem utolsó sorban érzem a testemre gyakorolt pozitív hatását is. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Abban egyeztünk Edoval, hogy kettőkor találkozunk a Floran bistroban ebédre. Fél 2-kor tudtam voltam elindulni, de nem volt busz, s eszembe jutott, hogy van egy bicikli, aminek a kulcsát Mathildeval valahogy kézen-közön elvesztettük, de le van zárva a Loft bejáratánál. Francesca mondta, hogy ő látott egy fogót, amivel el lehetne vágni a lakatot. Egészen vicces jelenség voltam egy kis nyári ruhában, kettőbe font hajjal és egy akkora fogóval, ami a földtől a derekamig ért. Még szétfeszíteni sem nagyon tudtam, nem hogy a lakatot elvágni vele, de megjött a nap megmentője, egy széles vállú, mogorva, izlandi pasi, akit szemmel láthatóan megmosolyogtatott szerencsétlen próbálkozásom s egy felé vetett bájos mosoly után segített. Egy pár percet késtem, de legalább visszakerült a bicikli a helyére :D
Azért akartunk a Flóran-ba menni Edoval, hogy együnk halat, mert nagyon kívánom már egy ideje (igen, a jelek szerint megszerettem a halat). Mikor beültünk kiderült, hogy csak a napi menüben van hal, amit csak három után szolgálnak fel, de nekem 4-kor kezdeni kell. Így végül a brunch tányér mellett döntöttünk, ami nagyon finom volt, de egyikünk sem lakott túl jól. Ennek ellenére egy nagyon jót beszélgettünk.
A lovaglás fantasztikus volt. Aránylag rövid volt, de remek. Sokan voltunk a csoportban, de én voltam az egyetlen, aki nem családdal vagy barátokkal volt, szóval senki nem nagyon zavarta a gondolataimat és a jól sikerült összhangba kerülni a környezetemmel, a ló csendes, ritmusos mozgásával, a gondolataimmal. Ugyan úgy volt, hogy Elenával együtt megyünk, a manager utolsó pillanatban megváltoztatta a beosztást, a szobatársamnak dolgoznia kellett, de mintha eltűnőben lenne a ki nem mondott feszültség. Lehet csak bennem volt s azzal, hogy leírtam túltettem magam rajta. Ki tudja?
2 körül már itthon voltam, ebédeltem, granolát készítettem (egyre jobban szeretem s egyre finomabbra sikerülnek, ha valaki érdekelt, tudok bevált receptet küldeni), aztán csak beszélgettem és rajzoltam egész nap, de annak ellenére, hogy mennyire keveset aludtam, nagyon fel vagyok töltődve. Egyrészt a lovaglásnak és a természetben töltött időnek, másrészt a körülöttem levő, mellettem álló embereknek köszönhetően. Ma egy ilyen nap volt.
Este azon röhögtünk, hogy Elena vett egy sütit az egyik nagy nemzetközi vállalat boltjában s a csomagoláson 20+ nyelven volt felírva, hogy a keksz dióféléket és egyéb allergéneket tartalmazhat, amelyek nem jelennek meg az összetevők listáján. Rájött, hogy ábécé sorrendben következnek egymás utána nyelvek s egy jó órát szórakoztunk azzal, hogy tippelgettünk, melyik melyik nyelv s olvastuk fel olyan nyelveken a szöveget, amelyeken a felolvasó nem, de valaki a szobában beszél.
A tegnap reggel egy csodálatos yogával kezdődött a Loft hostelben. Más volt most az oktató, mint eddig, de ez a minőségen mit sem változtatott. Mindig nagyon jól telik. Minél több időt töltök yogázással, annál jobban szeretem. Segít lecsendesíteni a gondolataimat, magamra figyelni s nem utolsó sorban érzem a testemre gyakorolt pozitív hatását is. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Abban egyeztünk Edoval, hogy kettőkor találkozunk a Floran bistroban ebédre. Fél 2-kor tudtam voltam elindulni, de nem volt busz, s eszembe jutott, hogy van egy bicikli, aminek a kulcsát Mathildeval valahogy kézen-közön elvesztettük, de le van zárva a Loft bejáratánál. Francesca mondta, hogy ő látott egy fogót, amivel el lehetne vágni a lakatot. Egészen vicces jelenség voltam egy kis nyári ruhában, kettőbe font hajjal és egy akkora fogóval, ami a földtől a derekamig ért. Még szétfeszíteni sem nagyon tudtam, nem hogy a lakatot elvágni vele, de megjött a nap megmentője, egy széles vállú, mogorva, izlandi pasi, akit szemmel láthatóan megmosolyogtatott szerencsétlen próbálkozásom s egy felé vetett bájos mosoly után segített. Egy pár percet késtem, de legalább visszakerült a bicikli a helyére :D
Azért akartunk a Flóran-ba menni Edoval, hogy együnk halat, mert nagyon kívánom már egy ideje (igen, a jelek szerint megszerettem a halat). Mikor beültünk kiderült, hogy csak a napi menüben van hal, amit csak három után szolgálnak fel, de nekem 4-kor kezdeni kell. Így végül a brunch tányér mellett döntöttünk, ami nagyon finom volt, de egyikünk sem lakott túl jól. Ennek ellenére egy nagyon jót beszélgettünk.
Ami a munkát illeti, egy nagyon zsúfolt nap volt. Mantas eddig nem dolgozott a recepción, s valamilyen gyorsbillentyű kombinációval sikerült úgy lezárnia a gépet, hogy egy jó pár óráig egyetlen kasszát tudtunk használni. A bejáratig állt a sor, de hiába voltunk ketten, olyan volt, mintha egyedül dolgoztam volna, Mantas a kezem alá tudott csak dolgozni matricák feliratozásával ( Ezeket a matricákat adjuk mindenkinek, amikor fizetnek, a dátum van ráírva, amikor el kell hagyják a kempinget, ezeket a matricákat ellenőrizzük naponta kétszer), s némi információval, de ő is még most tanulta a dolgokat. Ennek ellenére Ő volt az éjszakai váltás is, szóval 16 órát húzott le egyből. Miután elfogyott a sor s az emberek lassan elvonultak elmagyaráztam neki egy pár dolgot, kinyomtattam a teendős listát, bezártuk a kasszát, s mire mindennek a végére értünk már 1 óra el volt múlva. Meg mondtam neki, hogy ha valami baj van, akkor hívjon engem vagy Heidat, aki tegnap éjjel dolgozott a hostelben, Ő már dolgozott a kempingben is előtte, tudja, ismeri a dolgokat. Kettő körül hívott fel egy foglalással kapcsolatosan, aztán reggel 6-ig zavartalanul aludtam.
Korán keltem, hogy még legyen időm beszaladni a recepcióra indulás előtt. Bent reggelizem s közben megbeszéltem Mantassal, hogy mi történt az éjszaka, megoldottunk gyorsan egy pár dolgot, aztán én kimentem a megállóba s gondolom nem sokkal utána megérkezett Timo és Suzanne is, a reggeli műszak. Engem 8 után kevéssel vett fel a busz, hogy elvigyen a farmra. A kocsiban még aludtam picit, egészen kipihenten ébredtem.
A lovaglás fantasztikus volt. Aránylag rövid volt, de remek. Sokan voltunk a csoportban, de én voltam az egyetlen, aki nem családdal vagy barátokkal volt, szóval senki nem nagyon zavarta a gondolataimat és a jól sikerült összhangba kerülni a környezetemmel, a ló csendes, ritmusos mozgásával, a gondolataimmal. Ugyan úgy volt, hogy Elenával együtt megyünk, a manager utolsó pillanatban megváltoztatta a beosztást, a szobatársamnak dolgoznia kellett, de mintha eltűnőben lenne a ki nem mondott feszültség. Lehet csak bennem volt s azzal, hogy leírtam túltettem magam rajta. Ki tudja?2 körül már itthon voltam, ebédeltem, granolát készítettem (egyre jobban szeretem s egyre finomabbra sikerülnek, ha valaki érdekelt, tudok bevált receptet küldeni), aztán csak beszélgettem és rajzoltam egész nap, de annak ellenére, hogy mennyire keveset aludtam, nagyon fel vagyok töltődve. Egyrészt a lovaglásnak és a természetben töltött időnek, másrészt a körülöttem levő, mellettem álló embereknek köszönhetően. Ma egy ilyen nap volt.
Este azon röhögtünk, hogy Elena vett egy sütit az egyik nagy nemzetközi vállalat boltjában s a csomagoláson 20+ nyelven volt felírva, hogy a keksz dióféléket és egyéb allergéneket tartalmazhat, amelyek nem jelennek meg az összetevők listáján. Rájött, hogy ábécé sorrendben következnek egymás utána nyelvek s egy jó órát szórakoztunk azzal, hogy tippelgettünk, melyik melyik nyelv s olvastuk fel olyan nyelveken a szöveget, amelyeken a felolvasó nem, de valaki a szobában beszél.
Most viszont már este van, ideje nekem is lefeküdni, köszönöm, hogy ma is velem utaztatok. Ölelés!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése