Tegnapelőtt egy remek nap volt. Megvolt minden, ami egy jó naphoz szükséges: Reggeli yoga, főzés, egy kis mozgás, munka, este sörözés a munkatársakkal. A délelőttöt elmatattam otthon, sok hasznosat nem csináltam, de azt nagyon kitartóan. Dél körül vettem rá magam, hogy az eső ellenére kimozduljak a házból, felkötöttem a nyúlcipőmet s elkocogtam a medencéig úszni egyet.
Ha valamihez igazán értenek a helyiek a halogatáson kívül, akkor azok a medencék. Otthon, ha a kinti medence lenne csak nyitva októberben elég nagy felháborodást váltana ki minden látogatóban. Itt viszont, a 10 fok ellenére sincs benti medence, mindenki ásztatja magát boldogan a meleg vízben vagy az úszómedencében, fittyet hányva az esőre, hidegre. Én is lassan kezdek beleszokni a helyi életbe, már ami az időjárás teljes figyelmen kívül hagyását illeti. Ha süt a Nap, mindegy, hogy mennyire fúj a szél, nyár van: ruha, térdnadrág, ujjatlan blúz, a lényeg, hogy minél nagyobb bőrfelületet érjenek a sugarak. Ha esik, alkalomtól függetlenül, a legfelső réteg egy esőkabát, kivéve, ha az ember úszni megy. Ami, megjegyzem, a legjobb elfoglaltság az esős napokon.
A szaladás és az úszás megtette a hatását, jóleső fáradtsággal értem be a kempingbe s a napnak még korán sem volt vége. Az első négy óra elég lassan telt, beszélgettünk, hülyéskedtünk Timoval elég sokat, mert nem voltak igazán vendégek. Az második négy óra viszont nagyon intenzív volt. Megérkezett egy csoport lakókocsikkal (ha valamivel, akkor velük van a legtöbb baj a kempingben). Nincs túl sok hely fenntartva nekik s a törvény szerint 4 métert kell hagyni közöttük. Ami lehetetlen, mert ha meghagyják a négy métert, amikor elkezd tele lenni a kemping, akkor a kisebb lakókocsik befurakodnak a nagyobbak közé, mi pedig a recepció mögül nem látjuk, hogy mi történik a parkolóban, szóval elég nehéz kordában tartani őket. Miután valahogy helyet csináltunk a csoportnak, megérkezett még 5 kocsi, sok ázsiai emberrel. Őket már vissza kellett fordítani s elküldeni a következő kempingbe (ami elég kellemetlen, mert kb 10 km-re van a központtól), de ez egy jó fél órás művelet volt. Egyrészt, mert nem akarták elfogadni, hogy nem férnek be, másrészt, mert eléggé problémás volt a kocsik megfordítása.
Aztán egy kocsi beragadt a sárba, a héten már a harmadik (de egyre többet süt a Nap, hátha felszárad kicsit). A vendégekkel közösen kitoltuk valahogy. Amikor ma is bepörgött egy kerék s kimentünk segíteni, a tulajdonos azt mondta: Ő most már bent van a helyén, ha holnap reggel nem tud egyedül kimenni, az egész világtól segítséget fog kapni, hiszen annyi különböző nemzetségű ember a szomszédja. S van ebben valami.
Éjfél körülre azért lecsendesedtek a kedélyek, az emberek többsége elvonult aludni engem pedig Timo meghívott, hogy menjek velük ki sörözni egyet, mert Couchsurfer vendégeik vannak Németországból s kiviszik őket egy kicsit megmutatni az itteni éjszakai életet. 7-en voltunk végül, Dave, Timo és Henry, akik együtt laknak, a két német lány, Sirri, egy nagyon aranyos kolléganő, s én. Valamikor három és négy között értünk haza.
A sok mozgásnak meglett a gyümölcse, reggel nehezen másztam ki az ágyból, sok kicsi izmom nagyon tiltakozott minden mozdulat ellen. Ezért a gyönyörű idő ellenére sem voltam túl aktív, beszélgettem egy nagyon jót egy remek emberrel, ami feltöltött s elgondolkoztatott, azon kívül pedig csak süttettem a hasam a napon. Illetve majdnem. Valamivel korábban indultam a kelleténél s elüldögéltem a Botanikus kertben a könyvemmel. Mindenhol látszott, hogy hétvége van s ráadásul szép idő. A fűben mindenhol gyerekek, nagyszülők, kutyákkal, macskákkal, fiatal párok csöppségekkel. Tele volt a levegő nevetéssel és madárcsicsergéssel, érezhető volt az emelkedett hangulat. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy hosszú hétvége van, Augusztus első hétvégéje itt mindig az, " kereskedelmi szabad nap". Régen, legalábbis az internet szerint, ez volt a hivatalos szabadnapja mindenkinek, aki kereskedelemben, hajókon dolgozott, kézműves vagy ipari munkás volt. Gyakorlatilag egy napra megállt az élet, hogy azok, akik egész évben a mások kiszolgálásával vannak elfoglalva felszusszanjanak kicsit. Azt mondják a helyiek, hogy ez az utolsó alkalmak egyike, amikor még igazán nyár van s ki lehet menni sátorozni (azt hiszem erre rá fogok cáfolni). Rendeznek egy nagyon hangulatos kis fesztivált is a Vestmannaeyar szigeteken, helyi zenekarokkal, szabad ég alatt. A Szigethez, vagy lassan már Untoldhoz képest is kicsinek minősülő esemény a sziget lakósainak viszont az egyik legnagyobb zenei és közösségi esemény, a teljes helyi lakosság kb egynegyede kimegy. Egy kis hangulatzenének: Link a 2001-s himnuszhoz, amit nagyon rég találtam meg s sok kedves emléket őriz.
Ma reggeli után yoga a Loftban, aztán majd meglátjuk. Tudom, hogy otthon nagyon meleg van s néha már a pokolba kívánjátok a Napsütést, de azért remélem kiélvezitek, ameddig még nyár van. Legyen egy csodás napotok!
Ha valamihez igazán értenek a helyiek a halogatáson kívül, akkor azok a medencék. Otthon, ha a kinti medence lenne csak nyitva októberben elég nagy felháborodást váltana ki minden látogatóban. Itt viszont, a 10 fok ellenére sincs benti medence, mindenki ásztatja magát boldogan a meleg vízben vagy az úszómedencében, fittyet hányva az esőre, hidegre. Én is lassan kezdek beleszokni a helyi életbe, már ami az időjárás teljes figyelmen kívül hagyását illeti. Ha süt a Nap, mindegy, hogy mennyire fúj a szél, nyár van: ruha, térdnadrág, ujjatlan blúz, a lényeg, hogy minél nagyobb bőrfelületet érjenek a sugarak. Ha esik, alkalomtól függetlenül, a legfelső réteg egy esőkabát, kivéve, ha az ember úszni megy. Ami, megjegyzem, a legjobb elfoglaltság az esős napokon.
A szaladás és az úszás megtette a hatását, jóleső fáradtsággal értem be a kempingbe s a napnak még korán sem volt vége. Az első négy óra elég lassan telt, beszélgettünk, hülyéskedtünk Timoval elég sokat, mert nem voltak igazán vendégek. Az második négy óra viszont nagyon intenzív volt. Megérkezett egy csoport lakókocsikkal (ha valamivel, akkor velük van a legtöbb baj a kempingben). Nincs túl sok hely fenntartva nekik s a törvény szerint 4 métert kell hagyni közöttük. Ami lehetetlen, mert ha meghagyják a négy métert, amikor elkezd tele lenni a kemping, akkor a kisebb lakókocsik befurakodnak a nagyobbak közé, mi pedig a recepció mögül nem látjuk, hogy mi történik a parkolóban, szóval elég nehéz kordában tartani őket. Miután valahogy helyet csináltunk a csoportnak, megérkezett még 5 kocsi, sok ázsiai emberrel. Őket már vissza kellett fordítani s elküldeni a következő kempingbe (ami elég kellemetlen, mert kb 10 km-re van a központtól), de ez egy jó fél órás művelet volt. Egyrészt, mert nem akarták elfogadni, hogy nem férnek be, másrészt, mert eléggé problémás volt a kocsik megfordítása.
Aztán egy kocsi beragadt a sárba, a héten már a harmadik (de egyre többet süt a Nap, hátha felszárad kicsit). A vendégekkel közösen kitoltuk valahogy. Amikor ma is bepörgött egy kerék s kimentünk segíteni, a tulajdonos azt mondta: Ő most már bent van a helyén, ha holnap reggel nem tud egyedül kimenni, az egész világtól segítséget fog kapni, hiszen annyi különböző nemzetségű ember a szomszédja. S van ebben valami.
Éjfél körülre azért lecsendesedtek a kedélyek, az emberek többsége elvonult aludni engem pedig Timo meghívott, hogy menjek velük ki sörözni egyet, mert Couchsurfer vendégeik vannak Németországból s kiviszik őket egy kicsit megmutatni az itteni éjszakai életet. 7-en voltunk végül, Dave, Timo és Henry, akik együtt laknak, a két német lány, Sirri, egy nagyon aranyos kolléganő, s én. Valamikor három és négy között értünk haza.
A sok mozgásnak meglett a gyümölcse, reggel nehezen másztam ki az ágyból, sok kicsi izmom nagyon tiltakozott minden mozdulat ellen. Ezért a gyönyörű idő ellenére sem voltam túl aktív, beszélgettem egy nagyon jót egy remek emberrel, ami feltöltött s elgondolkoztatott, azon kívül pedig csak süttettem a hasam a napon. Illetve majdnem. Valamivel korábban indultam a kelleténél s elüldögéltem a Botanikus kertben a könyvemmel. Mindenhol látszott, hogy hétvége van s ráadásul szép idő. A fűben mindenhol gyerekek, nagyszülők, kutyákkal, macskákkal, fiatal párok csöppségekkel. Tele volt a levegő nevetéssel és madárcsicsergéssel, érezhető volt az emelkedett hangulat. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy hosszú hétvége van, Augusztus első hétvégéje itt mindig az, " kereskedelmi szabad nap". Régen, legalábbis az internet szerint, ez volt a hivatalos szabadnapja mindenkinek, aki kereskedelemben, hajókon dolgozott, kézműves vagy ipari munkás volt. Gyakorlatilag egy napra megállt az élet, hogy azok, akik egész évben a mások kiszolgálásával vannak elfoglalva felszusszanjanak kicsit. Azt mondják a helyiek, hogy ez az utolsó alkalmak egyike, amikor még igazán nyár van s ki lehet menni sátorozni (azt hiszem erre rá fogok cáfolni). Rendeznek egy nagyon hangulatos kis fesztivált is a Vestmannaeyar szigeteken, helyi zenekarokkal, szabad ég alatt. A Szigethez, vagy lassan már Untoldhoz képest is kicsinek minősülő esemény a sziget lakósainak viszont az egyik legnagyobb zenei és közösségi esemény, a teljes helyi lakosság kb egynegyede kimegy. Egy kis hangulatzenének: Link a 2001-s himnuszhoz, amit nagyon rég találtam meg s sok kedves emléket őriz.
Ma reggeli után yoga a Loftban, aztán majd meglátjuk. Tudom, hogy otthon nagyon meleg van s néha már a pokolba kívánjátok a Napsütést, de azért remélem kiélvezitek, ameddig még nyár van. Legyen egy csodás napotok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése