Egy mosoly a múltból

A tegnap reggel írással telt. Írtam Nektek, családtagoknak, válaszoltam Vajon változunk? bejegyzés előtt kapott levélre, és írtam Bertnek, az ausztrál idegenvezetőnek (a találkozásunkról itt olvashattok). 

Bert a Fogarasban

Az Ő levele is igencsak érdekes volt. Egy pár hetet töltött Erdélyben s arról írt, hogy mennyire csodálatos az ország, ahol felnőttem s hogy mennyire jóindulatúak és vendégszeretőek, segítőkészek az emberek. Bármilyen problémája akadt, mindig került valaki, aki tudott megoldást és sosem érezte magát elveszve és egyedül. Nagyon örültem neki, hogy minden jól sült el számára s hogy őszinte legyek kicsit meg is voltam lepve, hogy otthon minden gond nélkül elboldogult még a hegyek lábánál levő kis falvakban is anélkül, hogy egy vak hangot tudna románul. A jelek szerint otthon is kezdenek változni a dolgok s lassan a külföldieknek sem lesz probléma az eligazodás, ami jó hír.

Küldött egy pár képet s elnézegetve rájöttem, hogy mennyire is hiányoznak az otthoni hegyek. Egyre jobban. Várom már, hogy kirándulhassak egyet a Retyezátban (még ha hideg is lesz, amire hazaérek, edz a hidegre az itteni időjárás).

A tegnapi nap másik érdekes pillanata egy vendéggel volt, aki Arturssal beszélt érkezéskor s mikor fizetett s ment volna el, felém fordult s megkérdezte, hogy hogy vagyok.  Ebben még nincs semmi meglepő, a napi beszélgetéseim 25% ezzel a kérdéssel indul és ritkán tart tovább 30 másodpercnél. Válaszolok, visszakérdezek, válaszol, mosolygunk egyet s megy tovább az élet. Ő azonban komolyan, kíváncsian várta a választ s rendesen válaszolt, aztán amikor eljutottunk a mosoly részhez, őszintén mosolygott s mondta, hogy emlékszik rám, itt voltam két évvel ezelőtt is. Emlékszik a mosolyomra. Egy pillanatra zavarba jöttem s nem tudtam eldönteni, hogy ez kicsit ijesztő vagy megtisztelő. Aztán elment s rájöttem, hogy nem akar semmit, csak megjegyezte. 

A délután nagyon csendes volt s volt időm gondolkozni. Arra jutottam, mint már egy párszor ebben az életben, hogy sosem tudhatom, hogy kire mikor vagyok hatással s pontosan ezért érdemes pozitívnak, lelkesnek, kedvesnek, őszintének és legfőképp önmagunkhoz hűnek lenni. 

Mára ennyi, megyek dolgozni :) Ha tudsz és őszintén teszed, csalj mosolyt valaki arcára.