Culture night

A reggeli 8 óra csak úgy elronhant, egyszer csak azon kaptunk magunkat Suzanneval, hogy nem készítettük elő a terepet a következő műszaknak, s 1 percen belül kéne érkezzenek. Így egy kicsit később sikerült elindulni, elmatattuk s elbeszélgettük az időt Boval és Timoval, ők jöttek váltani minket.

A tegnap ún. Culture night volt Reykjavikban, ez egy egy napos rendezvény kiállításokkal, nagyon sok kicsi színpaddal, irodalmi, zenei és kézműves műhelyekkel, koncertekkel este pedig tűzijátékkal. Ennek örömére az egész ország felcsődül a fővárosba, megtelik az összes utca emberekkel, minden generáció képviselteti magát. Ilyenkor tényleg a helyieké a város, sokkal több izlandi szót hallani az utcán, mint különben. Ennek ellenére még nem veszíti el a város a maga kisváros hangulatát, sőt. Mindenki a tereken üldögél, köszön, táncol, nevet, cigánykereket vet, játszik, beszélget. Remek a hangulat s sok a programlehetőség.

Átnéztem én is a programot, hogy mi az, ami angolul van s érdekel, tudván, hogy ritkán nyílik ilyen lehetőség, ki szerettem volna használni az alkalmat, hogy helyi zenekarokat, művészeket, alkotásokat halljak, lássak. Megegyeztünk a lakótársakkal, hogy közösen megyünk ki. Én munka után Francescaval, Francescoval s Nagattal találkoztam, de mire valahogy bevergődtem magam a központig már az események fele, amit kinéztem magamnak, lejárt. Így a bőség zavarában (és mivel programunk nem volt) elindultunk kicsi színpadokat keresni. Nem kellett nagyon messzire menjünk. A legelső megálló egy hip-hop sátor volt egy nagyobbacska tér közepén, de itt nem ültünk sokat. Vettünk egy-egy sört, lóbáltuk a lábunkat picit. A következő egy techno-d'n'b színpad volt az egy kis utcában. Ugyan nem vagyok nagy techno rajongó, mégis itt volt talán a legjobb a hangulat. Gyeptéglákkal rakták ki az utat, diszkógömbök lógtak a fejünk fölött, de a legmeghatározóbb jelenség a szivárvány-díszes műjegesmedve volt. Ezt egy reggae udvar követte. Ez tényleg egy udvar volt, valaki a saját kertjét alakította át, a garázsában volt két nagy hangszóró, a lakásában két lemezlejátszó s egy keverőpult, onnan játszotta az egészet. Nagyon kevesen voltunk, mert eléggé el volt dugva a hely, éppen ezért igazán családias volt a hangulat. Itt sem ültünk túl sokat, olyan fél órát.

Én vacsorázni mentem innen Edoekhoz, aztán a Loft teraszán találkoztunk újra a többiekkel. Már későre járt az idő, 11 előtt 20 perccel indultunk el egy jó helyet keresni, ahonnan igazán remekül fogjuk tudni élvezni majd a tűzijátékot, ami hivatalosan 11-kor kellett volna kezdődjön. Megint szétszakadt a társaság, elvesztettük egymást a tömegben. Én Edoval és a barátaival maradtam, a kikötőben ültünk ki a kövekre, innen élveztük a látványt. Egészen közel voltunk s a hátunk mögött az Esja visszaverte a robbanások hangját. Kétszer érzetem minden durranást a gyomromban.

Van valami különleges a tűzijátékban. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért is szeretjük annyira, hiszen füsttel jár, büdös és nem a legbiztonságosabb dolog, amit el tudok képzelni. Mégis, valahogy azokat az éjszakákat juttatja eszembe, amikor a szabad ég alatt aludtam s a csillagokat néztem. A csillagok szebbek, de messzebb vannak. Ennyire közelről egy kicsit beleszédültem a látványba s újra kicsinek éreztem magam s az egész emberiséget, mégis egy nagy egész részeként. Hogy ezt miért pont a fényes kis robbanások hozták ki belőlem, azt nem tudom. De minden dobbanással együtt éreztem a szívem dobbanását is. 

Boval és Johannával újra a Loftban találkoztunk, már jól éjfél után. Mind a hárman bulizni szerettünk volna, így az egyik közeli kocsmában kötöttünk ki, de nem tetszett a zene, megvártuk Sirrit s mentünk is tovább. Végül egy pár sarokkal arrább egy másik bulizó hely mellett döntöttünk, de nem sikerült sokáig együtt maradni. Én elmentem a wc-re, aztán már nem találtam meg őket, de belefutottam Alex-be, aki a kempingben lakik legalább azóta, amióta én ott dolgozom, néha szoktunk beszélgetni. Végül vele és a barátaival maradtam úgy 3ig. Egy jó kis hajnali sétával zártam a napot, mire hazaértem már pirkadt is. 

Ma főztem, granolát készítettem (nagyon gyorsan fogy :D), filmet néztünk Francescaval és Nagattal, rajzoltam és elkészült a második cikk is a Hostelling International blogjára. Az előző egy pár napja felkerült, de belecsúszott egy-két hiba, várom, hogy javítsák ki, utána küldök linket. Az angol bejegyzéshez képeket is küldtem, azokat felkerültek a magyar bejegyzéshez is. Itt találod meg őket.

Most pedig már megyek aludni, későre jár s az elmúlt két éjszaka rövid volt. Ölelés, boldogság.