Gyorsan, mégis elég eseménytelenül telt az elmúlt két nap, már ami a munkát illeti. Jönnek-mennek az emberek, vannak aranyosabbak, vannak morcosabbak, de összességében a hangulat jó.
Nagyon jól egyezek Bo-val, vele dolgozom mostanság, de sajnos csak rövid ideig már. Ő most a recepciófőnök. Érdekes dolgokról beszélgetünk s gyorsan repül az idő. Furcsa, de valahogy nem meglepő, s azt hiszem elég sokan értenek velem abban egyet, hogy amikor valaki besétál az életetekbe, akkor érezni lehet, hogy miről lehet és miről nem lehet beszélni vele, hogy mennyire lehet közel engedni magadhoz. Egy kedves, bölcs ember egyszer azt mondta, hogy mennyivel könnyebb lenne a kommunikáció, ha mindenkinek a homlokára lenne írva, hogy mennyi időt tudsz kellemesen a társaságában eltölteni. S ha nincs is rányomtatva, ha igazán figyelünk, azt hiszem elég jól meg lehet saccolni ezt az időt és a kialakuló kapcsolat milyenségét. Nem azt mondom, hogy csak az első benyomás alapján dől el minden, érdemes nyitottnak maradni, de érezni lehet, hogy mennyire vagytok egy hullámhosszon.
Boval valahogy egyből jól indultak a dolgok, tegnap meditációról s gyógyításról, ma (ön)szeretetről s személyiségtípusokról beszélgettünk, s olyannyira belemerültünk a dologba, hogy még egy laza négy órát a hostelben teáztunk és beszélgettünk. Hamarosan várható lesz ennek hatására egy hosszabb, gondolkodósabb bejegyzés.
A komoly dolgok megvitatása mellett akadt idő természetesen egy kicsi hülyéskedésre is. A takarítók találtak az egyik szobában öntapadós gyerektetoválásokat, amiken malackák vannak. S mivel bementünk Boval enni a recepció konyhájába s beszélgettünk azokkal, akik éppen ott dolgoztak (mert vendégük nem volt sok), mi is kaptunk egyet-egyet. Mostmár nem csak munka- és lakótársak vagyunk, Malac-társak is (már ha szabad ilyet mondani).
Bo 8 körül ment haza, én megvártam Francescat, s kimentünk a dombolra koncertet hallgatni. Ugyanis a Guns n Roses játszott, a nemzeti stadionban, ami pont a kemping mellett/mögött van. Be nem jutottunk, mert csekély 18900 ISK volt a jegy (kb 150 Euro), a stadion és a házunk közötti dombról egész jó kilátás nyílt a színpadra s a mellett álló két óriási képernyőre. A hang minősége nyilván nem volt az igazi, de egy ingyen Guns n Roses koncerten ne panaszkodjon az ember. Pláné, hogy még ingyen pizzát is kaptunk (még most sem igazán értjük miért gondolta úgy az egyik helyi pizzaárus cég, hogy a dombon üldögélők/álldogálók között kioszt kb 100 pizzát, de hálásak voltunk érte). Szóval igazán tartalmasra sikeredett a mai nap, még ha az elmúlt kettő eléggé csendes is volt.
Álmodjatok szépeket éjjel, nagyokat nappal!
Nagyon jól egyezek Bo-val, vele dolgozom mostanság, de sajnos csak rövid ideig már. Ő most a recepciófőnök. Érdekes dolgokról beszélgetünk s gyorsan repül az idő. Furcsa, de valahogy nem meglepő, s azt hiszem elég sokan értenek velem abban egyet, hogy amikor valaki besétál az életetekbe, akkor érezni lehet, hogy miről lehet és miről nem lehet beszélni vele, hogy mennyire lehet közel engedni magadhoz. Egy kedves, bölcs ember egyszer azt mondta, hogy mennyivel könnyebb lenne a kommunikáció, ha mindenkinek a homlokára lenne írva, hogy mennyi időt tudsz kellemesen a társaságában eltölteni. S ha nincs is rányomtatva, ha igazán figyelünk, azt hiszem elég jól meg lehet saccolni ezt az időt és a kialakuló kapcsolat milyenségét. Nem azt mondom, hogy csak az első benyomás alapján dől el minden, érdemes nyitottnak maradni, de érezni lehet, hogy mennyire vagytok egy hullámhosszon.
Boval valahogy egyből jól indultak a dolgok, tegnap meditációról s gyógyításról, ma (ön)szeretetről s személyiségtípusokról beszélgettünk, s olyannyira belemerültünk a dologba, hogy még egy laza négy órát a hostelben teáztunk és beszélgettünk. Hamarosan várható lesz ennek hatására egy hosszabb, gondolkodósabb bejegyzés.
A komoly dolgok megvitatása mellett akadt idő természetesen egy kicsi hülyéskedésre is. A takarítók találtak az egyik szobában öntapadós gyerektetoválásokat, amiken malackák vannak. S mivel bementünk Boval enni a recepció konyhájába s beszélgettünk azokkal, akik éppen ott dolgoztak (mert vendégük nem volt sok), mi is kaptunk egyet-egyet. Mostmár nem csak munka- és lakótársak vagyunk, Malac-társak is (már ha szabad ilyet mondani).
Bo 8 körül ment haza, én megvártam Francescat, s kimentünk a dombolra koncertet hallgatni. Ugyanis a Guns n Roses játszott, a nemzeti stadionban, ami pont a kemping mellett/mögött van. Be nem jutottunk, mert csekély 18900 ISK volt a jegy (kb 150 Euro), a stadion és a házunk közötti dombról egész jó kilátás nyílt a színpadra s a mellett álló két óriási képernyőre. A hang minősége nyilván nem volt az igazi, de egy ingyen Guns n Roses koncerten ne panaszkodjon az ember. Pláné, hogy még ingyen pizzát is kaptunk (még most sem igazán értjük miért gondolta úgy az egyik helyi pizzaárus cég, hogy a dombon üldögélők/álldogálók között kioszt kb 100 pizzát, de hálásak voltunk érte). Szóval igazán tartalmasra sikeredett a mai nap, még ha az elmúlt kettő eléggé csendes is volt.
Álmodjatok szépeket éjjel, nagyokat nappal!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése