Fürdés az Atlanti-óceánban

Reggel írt Heida, hogy lenne-e e kedvem csatlakozni hozzá, ha kimegy a strandra (nauthólsvík a neve). Persze, hogy volt. Egyrészt, mert eddig nem nagyon nyílt alkalmam elmenni vele sehova, pedig elég rég óta terveztük, másrészt, reggel még nagyon szépen sütött a Nap s minden ilyen alkalmat ki kell használni.

Reggeli rituálé után bekevertem a tésztát egy adag zabpelyhes kekszhez, de kisütni csak a felét tudtam indulás előtt. A strandon találkoztunk Heidaval, de az eső már esett. Nem zavartattuk különösebben magunkat, átöltöztünk s irány az óceán. Amikor Heida megkérdezte, hogy készen vagyok-e bemenni, még kis naivan azt hittem, hogy csak beszaladunk s megyünk is át a melegvízes medencébe (mert milyen is lenne Izlandon egy strand, ha nem lenne egy természetes melegvíz forrás a közelében). Tévedtem.

NEM SAJÁT KÉP - a mólótól a kép alján levő szikláig úsztunk, ott van egy kis feljáró.  

Az öbölben többnyire meleg a víz, a kis körben van egy melegvízes forrás, annak a vize van felvezetve az épülethez is, ott is van egy medence.


Mire én valahogy nagynehezen bejutottam derékig a vízbe, a kolléganőm már boldogan úszkált és nevetett, nekik ez a vérükben van (már a hideghez való könnyű alkalmazkodás, nem a mások kinevetése, félreértés ne essék). Minden fejben dől el. Belemártóztam, visítottam egy diszkrétet, mély levegő, kilégzés, belégzés, minden rendben van, kontrolláld a testedet.... Aztán követtem Heidát, a szerinte "most egészen meleg víz, van vagy 11 fok" egy idő után már engem sem zavart. Átúsztunk a strand másik felére, ott kimásztunk s mint a Baywatch közkedvelt szereplője, frissen, vizesen, kicsit libabőrösen szaladtunk vissza a medencéhez s másztunk bele a 40 fokos vízbe. Illetve mászott Ő, én beledugtam a kislábujjam s nagyon égetőnek tűnt. Ezt sem siettem el, de kb 5 perc múlva már én is nyakig bent voltam. Egy fél órát beszélgettünk s átmelegedtünk teljesen, aztán eljátszottuk újra az egészet. Minden feszültséget, bajt, stresszt otthagytunk az óceánban s a medencében. Újraszülettem. Testileg. Azért hordozom még magamban a régi gondolatokat. Meglepően sokat mostanság.

Kicsit hirtelen jött sok információ és lecke, amit emészteni, boncolgatni, tanulni kell, ezért is esik kicsit nehezemre mostanság az írás is, de gondolom ezt ti is észrevettétek. Már azok, akik napi rendszerességgel követik a blogot. Kellenek néha az ilyen idők is. Legalábbis nekem.

Este olvastam még egy kicsit s megjavítottam egy szoknyát, amit a Swap-ról hoztam el, holnapra 22 fokot ígérnek, csinos vasárnap lesz.
Legyen gyönyörű napotok Nektek is!

Megjegyzések