Az este azzal záródott, hogy a főnökasszony felhívott, hogy elmegy nyaralni s rám szeretne bízni bizonyos dolgokat, amíg távol lesz, mert én tűnök neki a legmegfelelőbbnek. Megsimogatta kicsit az önértékelésem (nem mintha amúgy nagy baj lenne vele :P ).
Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egyből a szomszéd két fenyőfáját láttam meg s mögötte a KÉK eget. Már ez is elég lett lenne ahhoz, hogy egy napot jónak lehessen nevezni. Aztán a hostel és a kemping managere írt, hogy ma kapunk egy új munkatársat, akit be kéne tanítani. Lelkesen és széles mosollyal értem be a kempingbe, Johanna (az új lány) s Arturs már bent vártak. A nap első fele nagyon gyorsan és jól telt. Körbejártünk Johnannával ellenőrizni a sátrakat, ismerkettünk, beszélgettünk.
Aztán jött egy szerelmes levél a norvégiai banktól, hogy vagy menjek be egy fiókba augusztus elseje előtt vagy utaljam át a pénztemet egy bankszámlára, amit aktívan használok. Az is benne volt, hogy ugyanezt az üzenetet már egyszer elküldték nekem, az online banking fiókomba, de láss csodát, nem reagáltam, mivel ők maguk zárták le a felületet, mondván, egy román ideiglenes útlevél nem elég ehhez (a fiók kinyitásakor csak azzal rendelkeztem). Szóval komoly fejtörést okoztak, mert nem lenne nagyon vagány most átugrani Norvégiába, szabadnapokat kivenni és egy kisebb vagyont rákölteni a jegyre, plusz van még egy pár elintézetlen ügyem ott, amiért mindenképpen át kéne menni szemptemberben vagy októberben. Még nem vettem a fáradságot és az erőt, hogy felhívjam őket, de legkésőbb holnap megteszem.
A délután is gyorsan telt el, habár nem volt túl sok tennivaló a kempingben. Elvoltunk hárman a recepció mögött. Johanna nagyon aranyos, vagány, érdeklődő és gyorsan tanul. A műszak végeztével elmentem bevásárolni, hogy este tudjak tortát sütni s utána pizzáztunk egyet Edoval. Mert ha kedd, akkor Dominos. Vagy legalábbis minden második héten. Mesélt egy kicsit a kirándulásról, most ért haza egyhetes körútról.
Estére értem haza, akkor fogtam neki a Mathilde "tortájának", ami egy mascarpones-kókusztejes brownie. Lassan készült el s nem miután betettem a sütőbe nem akartam elmenni a konyhából, mert féltem, hogy túlsül. Így hát letáboroztam a sütő elé. Időközben megjött Francesca, egy barátnője és Francesco, a három olasz, vacsorát készíteni. Azt mondták, hogy ennyi szenvedéllyel még nem láttak embert sütit őrizni, s hogy nem akarnak közém és közé állni, de éhesek és értékelnék, ha átengedném a táborhelyem. Így hát a felálltam, de ki nem mentem a konyhából. Idővel zenét tettünk, táncoltunk, s egy húsz perc elteltével már virágfűzérek is kerültek a nyakunkba, akkora buli volt. Az ő Carbonarajuk elkészült, az én sütimnek a teteje megbarnult, de a belseje még mindig eléggé folyós volt. Itt kezdtem el izgulni. Végül kivettem a tésztát s úgy döntöttem, hogy ha eddig nem sült meg, ez után sem fog már, csak odaégni. S ha megszárad, amikor kihül jó, ha nem, akkor beteszem a fagyasztóba :D Reggelre megszilárdult.
Annyira jó volt ez a kis házibuli, hogy teljesen feldobta a napomat. Minden napnak a maga baja s a maga öröme :)
Ölelés
Ps.: Egy kis hangulat a tegnap estéből: https://www.youtube.com/watch?v=IAG8iD-XS44
Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egyből a szomszéd két fenyőfáját láttam meg s mögötte a KÉK eget. Már ez is elég lett lenne ahhoz, hogy egy napot jónak lehessen nevezni. Aztán a hostel és a kemping managere írt, hogy ma kapunk egy új munkatársat, akit be kéne tanítani. Lelkesen és széles mosollyal értem be a kempingbe, Johanna (az új lány) s Arturs már bent vártak. A nap első fele nagyon gyorsan és jól telt. Körbejártünk Johnannával ellenőrizni a sátrakat, ismerkettünk, beszélgettünk.
Aztán jött egy szerelmes levél a norvégiai banktól, hogy vagy menjek be egy fiókba augusztus elseje előtt vagy utaljam át a pénztemet egy bankszámlára, amit aktívan használok. Az is benne volt, hogy ugyanezt az üzenetet már egyszer elküldték nekem, az online banking fiókomba, de láss csodát, nem reagáltam, mivel ők maguk zárták le a felületet, mondván, egy román ideiglenes útlevél nem elég ehhez (a fiók kinyitásakor csak azzal rendelkeztem). Szóval komoly fejtörést okoztak, mert nem lenne nagyon vagány most átugrani Norvégiába, szabadnapokat kivenni és egy kisebb vagyont rákölteni a jegyre, plusz van még egy pár elintézetlen ügyem ott, amiért mindenképpen át kéne menni szemptemberben vagy októberben. Még nem vettem a fáradságot és az erőt, hogy felhívjam őket, de legkésőbb holnap megteszem.
A délután is gyorsan telt el, habár nem volt túl sok tennivaló a kempingben. Elvoltunk hárman a recepció mögött. Johanna nagyon aranyos, vagány, érdeklődő és gyorsan tanul. A műszak végeztével elmentem bevásárolni, hogy este tudjak tortát sütni s utána pizzáztunk egyet Edoval. Mert ha kedd, akkor Dominos. Vagy legalábbis minden második héten. Mesélt egy kicsit a kirándulásról, most ért haza egyhetes körútról.
Estére értem haza, akkor fogtam neki a Mathilde "tortájának", ami egy mascarpones-kókusztejes brownie. Lassan készült el s nem miután betettem a sütőbe nem akartam elmenni a konyhából, mert féltem, hogy túlsül. Így hát letáboroztam a sütő elé. Időközben megjött Francesca, egy barátnője és Francesco, a három olasz, vacsorát készíteni. Azt mondták, hogy ennyi szenvedéllyel még nem láttak embert sütit őrizni, s hogy nem akarnak közém és közé állni, de éhesek és értékelnék, ha átengedném a táborhelyem. Így hát a felálltam, de ki nem mentem a konyhából. Idővel zenét tettünk, táncoltunk, s egy húsz perc elteltével már virágfűzérek is kerültek a nyakunkba, akkora buli volt. Az ő Carbonarajuk elkészült, az én sütimnek a teteje megbarnult, de a belseje még mindig eléggé folyós volt. Itt kezdtem el izgulni. Végül kivettem a tésztát s úgy döntöttem, hogy ha eddig nem sült meg, ez után sem fog már, csak odaégni. S ha megszárad, amikor kihül jó, ha nem, akkor beteszem a fagyasztóba :D Reggelre megszilárdult.Annyira jó volt ez a kis házibuli, hogy teljesen feldobta a napomat. Minden napnak a maga baja s a maga öröme :)
Ölelés
Ps.: Egy kis hangulat a tegnap estéből: https://www.youtube.com/watch?v=IAG8iD-XS44
Megjegyzések
Megjegyzés küldése