A hétvégén itthon ültem. Ugyan szabadnapos voltam, úgy éreztem rámfér egy kis csendes, otthonülős, olvasgatós kikapcsolódás. Plusz az angol bejegyzésre ma éjfél a határidő, azt is szerettem volna becsületesen kigondolni, megrágni, kiválogatni hozzá a képeket.
Szóval a szombati nap a cikkről szólt. Mivel Tolkien is végigjárta ezt az utat, találónak éreztem egy Gyűrűk Ura idézetet keresni hozzá, ami, annak ellenére, hogy most olvasom a könyvet, nagyobb feladat volt, mint gondoltam. Elszöszöltem elég sokat a képek kiválasztásával és a megfelelő szinonimák és kifejezések keresgélésével is. Nagyobb fa volt ez, mint tűnt elsőre, de hátha meglesz a munkám gyümölcse hamarosan. S ha nem a HI Izlandnak köszönhetően, akkor majd valamilyen más formában előbb-utóbb. Mindennek megvan a maga ideje.
Azon kívül csak főztem, ettem s filmet néztem, ahogy Francesca fogalmazott eggyé váltam a nappalink kanapéjával tegnapra, amiért a hátam estére már határozottan nem volt hálás. Ma azonban kárpótoltam érte, reggeli kenyérsütés után yoga órára mentem, onnan elkocogtam az uszodáig s kiváltottam a 10 alkalmas bérletemet, (hátha így hét közben is kicsit többet fogok mozogni.) s úsztam megy jót.
Haza már busszal jöttem, mert a csípőm még túra alatt elkezdett fájni, s ugyan ma már nagy vitéz voltam, mert reggel már nem éreztem, azért ennyi mozgást nem értékelt s szólt, hogy állítsam le magam. Volt két kellemes meglepetés hívás a mai napban (na jó, az egyik be volt tervezve, de ettől még mit sem veszít az értékéből), ami még teljesebbé és örömtelibbé varázsolta a napot. Jó érezni, hallani, látni, ahogy szépen lassan mindenki megtalálja a maga helyét, útját, s határozottan örömmel tölt el hallgatni, hogy milyen lelkesen tudunk mesélni egymásnak olyan dolgokról, amiket szeretünk.
Délután megpróbálkoztam egy diétás répás-diós "csészesüteménnyel" (mug-cake), amit a mikróban kell elkészíteni. Előnye, hogy lehet kis adagot készíteni, elvégre vagy ellátom sütivel az egész házat, ami egy párszor már megtörtént, de rendszert csinálni belőle kicsit költséges lenne, vagy nem eszem házi sütit vagy ilyet készítek. Hátránya, hogy nagyon rossz lett. Ebben valószínűleg elég sok minden közre játszott: 1. Elolvastam egy pár receptet, aztán a saját fejem után kreáltam egyet (ennek általában azért ennél jobb eredménye szokott lenni). 2. Mivel nem volt receptem, fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig kéne ezt a dolgot "sütni" a mikróban. 3. Nagyon kevés cukrot tettem bele, mondván, hogy késő van s nem kéne túl sok édeset enni. 4. Mivel egy kis csészében készült, nem sikerült tökéletesen elkeverni, maradtak benne lisztes csomók. 5. Mivel sem édes, sem sós nem volt, elhatároztam, hogy készítek rá egy édes, krémsajtos öntetet. Ez, láss csodát, krémsajtból és vaníliás cukorból készült, de az izlandiak úgy tűnik nem ismerik a finom vaníliás cukor receptjét, vagy én nem értek a cukrokhoz, de ez az öntet szerű dolog, aminek javítani kellett volna a félresikerült murok-tortámon, csak édes és műízű lett. De csak azután kóstoltam meg, miután ráöntöttem a sütire. Így már egészen felháborító és ehetetlen volt. Tanulság: legközelebb brownie-t készítek csészében, hátha az jobban sül ki, mint a répatortám (és keresek igazi vaníliás cukrot ezen a szigeten).
Mostmár a kuckómban üldögélek egy meleg csésze teával (ezt nem lehet elrontani :D ) a gyertyám mellett, irogatok Nektek, aztán olvasok kicsit s elteszem magam holnapra, hogy kisimult arccal s boldogan táncoljak be a kempingbe.
U.I.: Miután megírtam az előző bejegyzést (már a kempingből tettem ki) beszaladt valaki, hogy van-e tűzoltó készülékünk, mert ég valami. Felkaptam az oltót s szaladtunk, már ketten, ki a sátrak közé. Egy gázpalackra rosszul csavartak rá az égőt, szivárgott mellett a gáz s lángra kapott. Szerencsére senki sem sérült meg s sikerült idejében eloltani a tűzet. Még ha nem is tűnik hasznosnak, minden leckének oka van. Amikor a tűzoltók anno a suliban megmutatták, hogy hogyan kell a berendezést használni, nem hittem, hogy valaha is hasznát veszem. Eljött ez a pillanat is. S milyen hasznos volt, hogy tudtam! Szóval ez úton is köszönöm a nagyon kedves, enyhén pocakos, egyenruhás úriembernek, hogy megtanított erre.
Szóval a szombati nap a cikkről szólt. Mivel Tolkien is végigjárta ezt az utat, találónak éreztem egy Gyűrűk Ura idézetet keresni hozzá, ami, annak ellenére, hogy most olvasom a könyvet, nagyobb feladat volt, mint gondoltam. Elszöszöltem elég sokat a képek kiválasztásával és a megfelelő szinonimák és kifejezések keresgélésével is. Nagyobb fa volt ez, mint tűnt elsőre, de hátha meglesz a munkám gyümölcse hamarosan. S ha nem a HI Izlandnak köszönhetően, akkor majd valamilyen más formában előbb-utóbb. Mindennek megvan a maga ideje.
Azon kívül csak főztem, ettem s filmet néztem, ahogy Francesca fogalmazott eggyé váltam a nappalink kanapéjával tegnapra, amiért a hátam estére már határozottan nem volt hálás. Ma azonban kárpótoltam érte, reggeli kenyérsütés után yoga órára mentem, onnan elkocogtam az uszodáig s kiváltottam a 10 alkalmas bérletemet, (hátha így hét közben is kicsit többet fogok mozogni.) s úsztam megy jót.
Haza már busszal jöttem, mert a csípőm még túra alatt elkezdett fájni, s ugyan ma már nagy vitéz voltam, mert reggel már nem éreztem, azért ennyi mozgást nem értékelt s szólt, hogy állítsam le magam. Volt két kellemes meglepetés hívás a mai napban (na jó, az egyik be volt tervezve, de ettől még mit sem veszít az értékéből), ami még teljesebbé és örömtelibbé varázsolta a napot. Jó érezni, hallani, látni, ahogy szépen lassan mindenki megtalálja a maga helyét, útját, s határozottan örömmel tölt el hallgatni, hogy milyen lelkesen tudunk mesélni egymásnak olyan dolgokról, amiket szeretünk.
Délután megpróbálkoztam egy diétás répás-diós "csészesüteménnyel" (mug-cake), amit a mikróban kell elkészíteni. Előnye, hogy lehet kis adagot készíteni, elvégre vagy ellátom sütivel az egész házat, ami egy párszor már megtörtént, de rendszert csinálni belőle kicsit költséges lenne, vagy nem eszem házi sütit vagy ilyet készítek. Hátránya, hogy nagyon rossz lett. Ebben valószínűleg elég sok minden közre játszott: 1. Elolvastam egy pár receptet, aztán a saját fejem után kreáltam egyet (ennek általában azért ennél jobb eredménye szokott lenni). 2. Mivel nem volt receptem, fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig kéne ezt a dolgot "sütni" a mikróban. 3. Nagyon kevés cukrot tettem bele, mondván, hogy késő van s nem kéne túl sok édeset enni. 4. Mivel egy kis csészében készült, nem sikerült tökéletesen elkeverni, maradtak benne lisztes csomók. 5. Mivel sem édes, sem sós nem volt, elhatároztam, hogy készítek rá egy édes, krémsajtos öntetet. Ez, láss csodát, krémsajtból és vaníliás cukorból készült, de az izlandiak úgy tűnik nem ismerik a finom vaníliás cukor receptjét, vagy én nem értek a cukrokhoz, de ez az öntet szerű dolog, aminek javítani kellett volna a félresikerült murok-tortámon, csak édes és műízű lett. De csak azután kóstoltam meg, miután ráöntöttem a sütire. Így már egészen felháborító és ehetetlen volt. Tanulság: legközelebb brownie-t készítek csészében, hátha az jobban sül ki, mint a répatortám (és keresek igazi vaníliás cukrot ezen a szigeten).
Mostmár a kuckómban üldögélek egy meleg csésze teával (ezt nem lehet elrontani :D ) a gyertyám mellett, irogatok Nektek, aztán olvasok kicsit s elteszem magam holnapra, hogy kisimult arccal s boldogan táncoljak be a kempingbe.
U.I.: Miután megírtam az előző bejegyzést (már a kempingből tettem ki) beszaladt valaki, hogy van-e tűzoltó készülékünk, mert ég valami. Felkaptam az oltót s szaladtunk, már ketten, ki a sátrak közé. Egy gázpalackra rosszul csavartak rá az égőt, szivárgott mellett a gáz s lángra kapott. Szerencsére senki sem sérült meg s sikerült idejében eloltani a tűzet. Még ha nem is tűnik hasznosnak, minden leckének oka van. Amikor a tűzoltók anno a suliban megmutatták, hogy hogyan kell a berendezést használni, nem hittem, hogy valaha is hasznát veszem. Eljött ez a pillanat is. S milyen hasznos volt, hogy tudtam! Szóval ez úton is köszönöm a nagyon kedves, enyhén pocakos, egyenruhás úriembernek, hogy megtanított erre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése