Kicsit döcögősen indult a reggel, mivel későn értem haza. Abban egyeztünk Boval, hogy Ő felhívja a recepciót, én elkérem Mathildetől a halózsákját, hogy ki tudjunk menni Thörsmorkba. Sajnos nem jött össze. Mathilde szülei holnap érkeznek s szükségük lesz a hálózsákra és az iroda, ahonnan a jegyeket kellett volna kapjuk nem válaszolt. Ugyan az egyik részem még nagyon lelkesedett reggel is a kirándulásért, egy másik nagyon örült, hogy még egy fél órát az ágyban maradhat.
Azért ki szerettünk volna mind a ketten menni Boval, hiszen ritka az ilyen gyönyörű nap, mint a mai. Megtaláltunk egy parkot a környéken, ami elég nagy (mint utólag kiderült), oda mentünk ki sétálni egyet. Egészen otthonos volt a hely, fiatal fenyőerdő, moha, patakcsobogás, ugrándozó halak s ragyogó napsütés. A sétánk második felében még egy vízesést is találtunk.
A helynél és az időjárásnál csak az volt felemelőbb, amiről beszéltünk. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, Bo is azon emberek egyike, akiben egyből láttam, hogy megbízható, rendes s hogy van közünk egymáshoz. S már nagyon sokat tanultam Tőle. Az egyik dolog, ami elég sok már régóta feltett kérdésre választ adott az az általa javasolt Human Design System. Elsőre humbuknak tűnt az egész, de utánaolvasva egy kicsit sok érdekességre bukkantam rá s el kell hogy ismerjem, az, amit rólam ír, nagymértékben igaz rám. A második s még ennél is fontosabb lecke az önmagunk elfogadása és szeretete. Amit eddig azt hittem, hogy egészen jól gyakorlok. Mai beszélgetésünk alkalmával viszont rájöttem, hogy még bőven van hova fejlődni.
Miért vagyunk féltékenyek? Miért akarunk megfelelni? Miért ugrunk fejest egyik kapcsolatba a másik után? Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy ezeket a kérdéseket már nagyon sokszor feltettem magamnak s többnyire sikerült ilyen-olyan válaszokat találni. Ma azt mondanám rájuk, hogy azért vagyok féltékeny néha, mert nem vagyok eléggé biztos önmagamban, nem vagyok tisztában az értékeimmel és nem bízok a partneremben (legyen szó párkapcsolatról, baráti viszonyról vagy bármilyen más kapcsolatról). Azért akarok megfelelni, hogy bizonyosságot kapjak arról, hogy megérdemelem a szeretetet és hogy értékes vagyok s inkább feladok sok mindent önmagamból, csak hogy másoktól ezeket megkapjam. S azért ugrok fejest gyorsan egyik kapcsolatból a másikba, mert szükségem van arra, hogy kívülről kapjam meg azt a támogatást és szeretetet, ami a mindennapi élethez kell, s amit magamnak nem tudok, nem merek, nem akarok megadni. Foltozgatok. Szilárd meggyőződésem, hogy nem én vagyok az egyetlen. S habár elég sok időt töltök egyedül s dolgozom az önmagammal való viszonyomon, az előző felismerések is alátámasztják, hogy van hova fejlődni. De bízom benne, hogy ezek újabb mérföldkövet jelentenek ezen az úton s ha már a felismerés megszületett, akkor valószínűleg eljött a változtatás ideje is.
Ilyen gondolatokkal tele értem haza s készítettem magamnak egy csupa boldogság és egészség ebédet. Murok-alma-banán-erdei gyümölcs turmixot kókusztejjel, pici fahéjjal és gyömbérrel, ami az állagát illetően inkább gyümölcspép lett, mint smoothie vagy leves, s egy kis zöldséges curryt, rizzsel. Megnéztem online a Holdfogyatkozást, nekünk a világosságban ez az élmény nem jár ki élőben, s utána rajzolgattam még egy kicsit a gondolataimba merülve. Mostmár ágyban vagyok, várom a holnapot. Ölelés.
Azért ki szerettünk volna mind a ketten menni Boval, hiszen ritka az ilyen gyönyörű nap, mint a mai. Megtaláltunk egy parkot a környéken, ami elég nagy (mint utólag kiderült), oda mentünk ki sétálni egyet. Egészen otthonos volt a hely, fiatal fenyőerdő, moha, patakcsobogás, ugrándozó halak s ragyogó napsütés. A sétánk második felében még egy vízesést is találtunk.
A helynél és az időjárásnál csak az volt felemelőbb, amiről beszéltünk. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, Bo is azon emberek egyike, akiben egyből láttam, hogy megbízható, rendes s hogy van közünk egymáshoz. S már nagyon sokat tanultam Tőle. Az egyik dolog, ami elég sok már régóta feltett kérdésre választ adott az az általa javasolt Human Design System. Elsőre humbuknak tűnt az egész, de utánaolvasva egy kicsit sok érdekességre bukkantam rá s el kell hogy ismerjem, az, amit rólam ír, nagymértékben igaz rám. A második s még ennél is fontosabb lecke az önmagunk elfogadása és szeretete. Amit eddig azt hittem, hogy egészen jól gyakorlok. Mai beszélgetésünk alkalmával viszont rájöttem, hogy még bőven van hova fejlődni.
Miért vagyunk féltékenyek? Miért akarunk megfelelni? Miért ugrunk fejest egyik kapcsolatba a másik után? Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy ezeket a kérdéseket már nagyon sokszor feltettem magamnak s többnyire sikerült ilyen-olyan válaszokat találni. Ma azt mondanám rájuk, hogy azért vagyok féltékeny néha, mert nem vagyok eléggé biztos önmagamban, nem vagyok tisztában az értékeimmel és nem bízok a partneremben (legyen szó párkapcsolatról, baráti viszonyról vagy bármilyen más kapcsolatról). Azért akarok megfelelni, hogy bizonyosságot kapjak arról, hogy megérdemelem a szeretetet és hogy értékes vagyok s inkább feladok sok mindent önmagamból, csak hogy másoktól ezeket megkapjam. S azért ugrok fejest gyorsan egyik kapcsolatból a másikba, mert szükségem van arra, hogy kívülről kapjam meg azt a támogatást és szeretetet, ami a mindennapi élethez kell, s amit magamnak nem tudok, nem merek, nem akarok megadni. Foltozgatok. Szilárd meggyőződésem, hogy nem én vagyok az egyetlen. S habár elég sok időt töltök egyedül s dolgozom az önmagammal való viszonyomon, az előző felismerések is alátámasztják, hogy van hova fejlődni. De bízom benne, hogy ezek újabb mérföldkövet jelentenek ezen az úton s ha már a felismerés megszületett, akkor valószínűleg eljött a változtatás ideje is.
Ilyen gondolatokkal tele értem haza s készítettem magamnak egy csupa boldogság és egészség ebédet. Murok-alma-banán-erdei gyümölcs turmixot kókusztejjel, pici fahéjjal és gyömbérrel, ami az állagát illetően inkább gyümölcspép lett, mint smoothie vagy leves, s egy kis zöldséges curryt, rizzsel. Megnéztem online a Holdfogyatkozást, nekünk a világosságban ez az élmény nem jár ki élőben, s utána rajzolgattam még egy kicsit a gondolataimba merülve. Mostmár ágyban vagyok, várom a holnapot. Ölelés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése