A tegnapi nap is sűrűre sikeredett, főleg azért, mert az első részét átaludtam. Reggeli, yoga, beszélgetés az otthoniakkal, tészta dagasztás s már indultam is munkába. Az írást is már ott fejeztem be.
A kemping olyan most, mint egy nagy hangyaboly, tele van nyüzsgő emberekkel, de ezt szeretjük. Semmi igazán fontos történt, leszámítva a csodalatos naplementét, amiben részünk volt.
Úgy tűnik, ugyan az elmúlt 100 év legcsapadékosabb Júniusán vagyunk túl, a Július hoz némi napsütést az életünkbe. Egyre kevesebbet esik az eső, s néha, ha eleget bűvöli az ember a vonuló felhőket, észre lehet venni a ki-ki kukucskáló kék eget. Az este pedig már annyira lement a Nap az égen, hogy átragyogott a tenger és felhőréteg közötti vékony sávon, arany- és narancsszínüre festve mindent.
Sajnos kép nem készült róla, de remélem azért el tudjátok képzelni. Én egy jó 10 percet fürödtem a fényében. Felemelő volt.
Hazaérve betettem a zsömléket sülni, s ameddig elkészültek én becsomagoltam. Holnap reggel indulok egy kis kirándulásra, a Vatnajökull nevű nemzeti parkba. Ezért is sütöttem. Várom már :D
Most viszont már bent vagyok a Loft hostelben, hamarosan kezdődik a yoga.
Puszik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése