A nap újra yogával indult, ami látványosan javíott a hangulatomon. Kívácsi vagyok, holnap hogy fogok állni az izomlázzal. Sok minden történt ma, de elsősorban arról szeretnék írni, ami nem ma, hanem tegnapelőtt történt s azóta is fogalkoztat.
Tegnap előtt végre sikerült találkozni újra Bassie-vel. Róla annyit érdemes tudni, hogy egy új-zéladni srác, akit tavaly Norvégiában ismertem meg, most Londonban él a barátnőjével és része annak a csapatnak, akik feltették a pontot az i-re a múlt nyáron. Annak a kis csapatnak, akik a "családommá" váltak egy hétre, értem jöttek a McDonaldsba a műszakom végén s "Mum"-nak (Anyu) szólítottak s nagyjából egy hétig együtt csináltunk mindent, amit időnk engedett.
Nagyon nagyon örültem, amikor kiderült, hogy jönnek s újra láthatom őt s megismerkedhetek a barátnőjével. Mégis annyira furcsa volt. Annyi mindenről szerettem volna beszélni vele, de a többsége a barátnőjét nem érintette, ezért inkább nagyon általános dolgokról beszéltünk, s kicsit furcsa volt. De jó. Csak újra megfogalmaztam magamban, hogy mennyire fontos a pillanatban élni s értékelni amink van, mert az élet a leckéket, amiket nem tanulunk meg elsőből megismétli, újra és újra, de mindig megtál rá egy más módot, új szereplőket, s hiába találkozunk a régi történeteink szereplőivel újra, nagy valószínűséggel nem lesz már ugyan az. Lehet hasonlóan jó, de tanulunk, változunk s ahogy a dal is mondja " Minden korban van valami, ami akkor és ott jó s éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható. "
Egyrészt a fesztiválnak, másrészt a déltől folyamatosan szakadó esőnek köszönhetően (ami még a recepció épületét is eláztatta) nagyon nagy volt a tömeg a lobbyban, mindenhol emberek ültek, főztek, ettek, volt, aki a recepciós asztal előtt vert tábort s kávézgatott. De a szükség összehozza az embereket, nagyon jó volt a hangulat itt, s most, így éjfél fele kezd csendesedni, de még mindig több, mint 50 ember beszélget, melegszik, szárítkozik körülöttem. Jó látni, amikor az emberek nyitnak s örülnek annak, amit kapnak az élettől.
Ez a levesét kortyolgatja, teáját befejezte, esőben szemlélődő tömeg, nagyon jó, csak lehet a pult tulsó oldaláról, nagyon fárasztó.
VálaszTörlésSzia
Törlés