Tegnap este olvastam egy történetet, ami megfogott.
Egy tanár bement az osztályba felmérőt irtani. Ahogy mindig, most is mindenki elé letette a lapot lefelé fordítva, majd miután mindenki megkapta, egyszerre megfordították. Mindenki meglepetésére a fehér lapon csak egyetlen fekete pont volt, a lap közepén. Az volt a feladat, hogy írják le, mit látnak magunk előtt, amikor a lapra néznek. A tanár 10 perc után összeszedte a dolgozatokat majd felolvasta őket. Mindenki próbálta jobbról-balról körülírni, hogy milyen is az a pont, mekkora s hogy hol helyezkedik el. Arról, hogy milyen szép fehér a lap, s hogy milyen nagy a felülete a ponthoz képest, senki nem írt. S ez valahogy az életben is így van. Ha van egy kicsi hiba, legyen az egy megfázás, egy kis vita, egy lekésett busz, máris hajlamosak vagyunk rossznak látni az egész napot. Elég, ha egy valami nincs rendben az életünkben (s ha keres, az ember mindig talál valamit, ami lehetne jobb), máris arra koncentrálunk a csomó szép helyett, ami az életünkben van.
Sokat gondolkoztam ezen elalvás előtt s rájöttem, hogy mennyire igaz. S azt ugyebár tudjuk, hogy minél inkább koncentrálunk valamire, annál inkább a valóságunkká válik, szóval minél inkább azon törjük a fejünket, ami a nem tökéletes (vagy nem tűnik annak) az életünkben, annál kevésbé fogjuk észrevenni a szép dolgokat. Nem azt mondom, hogy nem kell törekedni a tökéletlen javítására, csak szánjunk rá napi néhány percet arra, hogy értékeljük a lap fehér részét is: Íme, az én mai listám:
1. Elena nem aludt itt az éjjel, így reggel már egy nagyon kellemes yogázással indíthattam a napot a reggeli citromos víz után.
2. Nagyon kellemeset sétáltam a kempingig a napsütésben, s hallgathattam a madarak csicsergését, amíg átsétáltam a botanikuskerten, amin átvezet az utam munkába menet.
3. Ma, csak 10 percet esett az eső :D S akkor is éppen úton voltam hazafele, ma sem maradtam meglocsolatlan, nem hervadok el.
4. Megtaláltam egy papírboltot, ahol végre sikerült ívpapírt venni, lehet végre kicsit rendszeresebben rajzolgatni.
5. Edoval ebédeltem egy nagyon finomat, találtunk egy zöldséges, kókuszos kész curry-szószt, csak rizset kellett főzni hozzá, így volt időnk nyugodtan enni és beszélgetni kicsit.
6. Egyetlen dolgot felejtettem el betenni, amire igazán nagy szükségem lett volna: a futócipőm. Edo egy jó kirándulónadrágot hiányolt, mivel készül egy elég extrém túrára, keresztül az egész országon. Én tegnap találtam egyet, ami pont a mi méretünk (Edo kb 5 cm-el magasabb, s nekem kb ugyanannyival szélesebb a csípőm, mint amennyivel ő magasabb) s sokat gondolkoztam rajta, hogy megtartsam, mert nagyon meleg és kényelmes, és az enyém nagyon menő, de kell alá vennem egy másik nadrágot ebben az időben (amit találtam az egy polárbelsős softshell nadrág). Végül úgy döntöttem, hogy Edonak nagyobb szüksége van rá, s odaadtam neki. Pár órával később Elena talált egy pár futócipőt, ami pont az én méretem. Hát nem csodálatosan működik ez?
7. Sikerült befejezni a biokémia dolgozatot :D
8. Gyönyörű kerek a Hold, s a lemenő (?) Nap fénye rózsszínre festette az eget, amin ott tündököl a narancssárga Telihold.
Hála érte Neked! Köszönöm!
U.I: A mai képnek semmi köze a bejegyzéshez, csak úton hazafelé megláttam ezt a hihetetlenül régi és aranyos Mini-t s gondoltam megosztom Veletek.
Egy tanár bement az osztályba felmérőt irtani. Ahogy mindig, most is mindenki elé letette a lapot lefelé fordítva, majd miután mindenki megkapta, egyszerre megfordították. Mindenki meglepetésére a fehér lapon csak egyetlen fekete pont volt, a lap közepén. Az volt a feladat, hogy írják le, mit látnak magunk előtt, amikor a lapra néznek. A tanár 10 perc után összeszedte a dolgozatokat majd felolvasta őket. Mindenki próbálta jobbról-balról körülírni, hogy milyen is az a pont, mekkora s hogy hol helyezkedik el. Arról, hogy milyen szép fehér a lap, s hogy milyen nagy a felülete a ponthoz képest, senki nem írt. S ez valahogy az életben is így van. Ha van egy kicsi hiba, legyen az egy megfázás, egy kis vita, egy lekésett busz, máris hajlamosak vagyunk rossznak látni az egész napot. Elég, ha egy valami nincs rendben az életünkben (s ha keres, az ember mindig talál valamit, ami lehetne jobb), máris arra koncentrálunk a csomó szép helyett, ami az életünkben van.
Sokat gondolkoztam ezen elalvás előtt s rájöttem, hogy mennyire igaz. S azt ugyebár tudjuk, hogy minél inkább koncentrálunk valamire, annál inkább a valóságunkká válik, szóval minél inkább azon törjük a fejünket, ami a nem tökéletes (vagy nem tűnik annak) az életünkben, annál kevésbé fogjuk észrevenni a szép dolgokat. Nem azt mondom, hogy nem kell törekedni a tökéletlen javítására, csak szánjunk rá napi néhány percet arra, hogy értékeljük a lap fehér részét is: Íme, az én mai listám:
1. Elena nem aludt itt az éjjel, így reggel már egy nagyon kellemes yogázással indíthattam a napot a reggeli citromos víz után.
2. Nagyon kellemeset sétáltam a kempingig a napsütésben, s hallgathattam a madarak csicsergését, amíg átsétáltam a botanikuskerten, amin átvezet az utam munkába menet.
3. Ma, csak 10 percet esett az eső :D S akkor is éppen úton voltam hazafele, ma sem maradtam meglocsolatlan, nem hervadok el.
4. Megtaláltam egy papírboltot, ahol végre sikerült ívpapírt venni, lehet végre kicsit rendszeresebben rajzolgatni.
5. Edoval ebédeltem egy nagyon finomat, találtunk egy zöldséges, kókuszos kész curry-szószt, csak rizset kellett főzni hozzá, így volt időnk nyugodtan enni és beszélgetni kicsit.
6. Egyetlen dolgot felejtettem el betenni, amire igazán nagy szükségem lett volna: a futócipőm. Edo egy jó kirándulónadrágot hiányolt, mivel készül egy elég extrém túrára, keresztül az egész országon. Én tegnap találtam egyet, ami pont a mi méretünk (Edo kb 5 cm-el magasabb, s nekem kb ugyanannyival szélesebb a csípőm, mint amennyivel ő magasabb) s sokat gondolkoztam rajta, hogy megtartsam, mert nagyon meleg és kényelmes, és az enyém nagyon menő, de kell alá vennem egy másik nadrágot ebben az időben (amit találtam az egy polárbelsős softshell nadrág). Végül úgy döntöttem, hogy Edonak nagyobb szüksége van rá, s odaadtam neki. Pár órával később Elena talált egy pár futócipőt, ami pont az én méretem. Hát nem csodálatosan működik ez?
7. Sikerült befejezni a biokémia dolgozatot :D
8. Gyönyörű kerek a Hold, s a lemenő (?) Nap fénye rózsszínre festette az eget, amin ott tündököl a narancssárga Telihold.
Hála érte Neked! Köszönöm!
U.I: A mai képnek semmi köze a bejegyzéshez, csak úton hazafelé megláttam ezt a hihetetlenül régi és aranyos Mini-t s gondoltam megosztom Veletek.
Szeretnék képet látni a Hold és a Nap eggyüttes látványáról, meg a kempingről, meg a botanikus kertről és még szeretnék házakat is látni és kisbuszt és sok-sok más apróságot, ami más és éppen azért különleges...köszönöm.
VálaszTörlésÉrkeznek. A Holdról nem biztos, de a többiről szép lassan teszek majd fel. A kis fehér híd és a lila virág, ami pár nappal ezelőtt felkerült, az a botanikus kertben készült :)
Törlés