Reggelre sem nagyon csendesedett az eső, így az első ébredés után még kicsit visszabújtam s végül egy nagyon közelinek tűnő fúró hangjára ébredtem reggel(?) 10 körül. Végre jöttek wi-fit szerelni.
Végre be tudom fejezni a biokémia dolgozatot! Hurrá!
Majdnem. Kikászálódtam az ágyból, összeszedtem magam kicsit s kimentem körbenézni. Ennek az lett az eredménye, hogy Agnessel (a cég mindenese, Ő felelt a költözésünkért is) visszamentünk a régi lakásba s takarítottunk egyet, aztán összeszedtük még a szükséges dolgokat, lepakoltunk itthon, kicsomagoltuk a frissen érkezett hűtőt, segítettünk a költöztető cégnek felhozni a matracokat és az ágyakat az emeletre (Végre kaptunk ágyakat s nem matracokon alszunk, yupppi!!!). A legviccesebb az volt, amikor egyik szobából a másikba hordtuk úgy az ágyat, hogy a szobában aludt valaki, s olyan nagyon profik vagyunk már ágytologatásban, hogy nem kelt fel a szobában békésen szundikáló lány. Vagy legalábbis nem adta különösebb jelét (de szuszogott :P ).
Aztán reggeli ( inkább ebéd) s máris nekifoghatnék a dolgozatnak. Délután 2 óra. Bekapcsolom a gépem, kinyitnám a dokumentumot. Nem lehet. Jön a figyelmeztetés, hogy aktiváljam az office csomagot vagy nem használhatom. Sok mindenbe beleártottam magam életem során, a számítástechnika sose volt az erősségem, így végül este 7 lett, mire sikerült megoldani a helyzetet. De amíg a letöltések futottak rajzolgattam, s ugyan még nincs látványos eredménye, mert még szárad a ragasztó és a festék, remélem holnap már bemutathatom nektek a Harmony Craft project első eredményét. Hogy ez mi is, arról majd egy olyan napon beszámolok, amikor nem történik sok érdekesség vagy amikor rossz kedvem van, hogy felvidítson.
Időközben az ebédem is elkészült, ami gyorsabban ment, mint gondoltam, s finomabb lett, mint számítottam. Kesudiós Curryt készítettem, paprikakrémben sült tofuval és vajas Naan kenyérrel. Majdnem annyira finom volt, mint ezelőtt pár hónappal a kolozsvári indai étteremben s nekem legalább akkora élmény volt, már csak azért is, mert ez volt az első olyan étel, amit igazán szerettem volna elkészíteni, amióta elindultam otthonról s végre nem improvizáltam valamit maradékokból, hanem, megjutalmaztam magam egy igazán laktató, különleges és finom estebéddel. Egyre inkább tapasztalom, hogy mennyire fontos az, hogy minőségi ételt együnk, s akkor nem eszünk mennyiséget. Egy felfújt toast kenyérből megeszek 4 szeletet s még mindig nem laktam igazán jól, de egy jó szelet házi, vagy Diószegi kenyér után már nem vagyok éhes.
Ezek után már az este gyorsan elrepült. Végül 1-1,5 órát írtam a cikket is, így már a téma felénél járok, de még csak most kezdenek bonyolodni a dolgok, utána pedig nagyon jól elbeszélgettünk a lakótársakkal a fantasztikus nyári kiülőnkön, amit máris nagyon szeretek. A nappali inkább étkező, mert a konyha annyira kicsit, hogy nem tudtunk egy asztalt beletenni, ezért a nappali kiköltözött egy fedett teraszra, aminek 3 fala üveg s így az esős napokon igen hangos, de azon a kevés alkalommal, amikor a Nap megmutatja magát, igencsak kellemes hely. S ilyen volt a ma este is, s észre sem vettük, hogy hogy elrepült az idő. 1 körül kapott valaki észbe, hogy vajon hány óra lehet, aztán mindenki gyorsan eltünt lefeküdni. S mostmár én is ezt fogom tenni.
Ölelés!
Végre be tudom fejezni a biokémia dolgozatot! Hurrá!
Majdnem. Kikászálódtam az ágyból, összeszedtem magam kicsit s kimentem körbenézni. Ennek az lett az eredménye, hogy Agnessel (a cég mindenese, Ő felelt a költözésünkért is) visszamentünk a régi lakásba s takarítottunk egyet, aztán összeszedtük még a szükséges dolgokat, lepakoltunk itthon, kicsomagoltuk a frissen érkezett hűtőt, segítettünk a költöztető cégnek felhozni a matracokat és az ágyakat az emeletre (Végre kaptunk ágyakat s nem matracokon alszunk, yupppi!!!). A legviccesebb az volt, amikor egyik szobából a másikba hordtuk úgy az ágyat, hogy a szobában aludt valaki, s olyan nagyon profik vagyunk már ágytologatásban, hogy nem kelt fel a szobában békésen szundikáló lány. Vagy legalábbis nem adta különösebb jelét (de szuszogott :P ).
Aztán reggeli ( inkább ebéd) s máris nekifoghatnék a dolgozatnak. Délután 2 óra. Bekapcsolom a gépem, kinyitnám a dokumentumot. Nem lehet. Jön a figyelmeztetés, hogy aktiváljam az office csomagot vagy nem használhatom. Sok mindenbe beleártottam magam életem során, a számítástechnika sose volt az erősségem, így végül este 7 lett, mire sikerült megoldani a helyzetet. De amíg a letöltések futottak rajzolgattam, s ugyan még nincs látványos eredménye, mert még szárad a ragasztó és a festék, remélem holnap már bemutathatom nektek a Harmony Craft project első eredményét. Hogy ez mi is, arról majd egy olyan napon beszámolok, amikor nem történik sok érdekesség vagy amikor rossz kedvem van, hogy felvidítson.Időközben az ebédem is elkészült, ami gyorsabban ment, mint gondoltam, s finomabb lett, mint számítottam. Kesudiós Curryt készítettem, paprikakrémben sült tofuval és vajas Naan kenyérrel. Majdnem annyira finom volt, mint ezelőtt pár hónappal a kolozsvári indai étteremben s nekem legalább akkora élmény volt, már csak azért is, mert ez volt az első olyan étel, amit igazán szerettem volna elkészíteni, amióta elindultam otthonról s végre nem improvizáltam valamit maradékokból, hanem, megjutalmaztam magam egy igazán laktató, különleges és finom estebéddel. Egyre inkább tapasztalom, hogy mennyire fontos az, hogy minőségi ételt együnk, s akkor nem eszünk mennyiséget. Egy felfújt toast kenyérből megeszek 4 szeletet s még mindig nem laktam igazán jól, de egy jó szelet házi, vagy Diószegi kenyér után már nem vagyok éhes.
Ezek után már az este gyorsan elrepült. Végül 1-1,5 órát írtam a cikket is, így már a téma felénél járok, de még csak most kezdenek bonyolodni a dolgok, utána pedig nagyon jól elbeszélgettünk a lakótársakkal a fantasztikus nyári kiülőnkön, amit máris nagyon szeretek. A nappali inkább étkező, mert a konyha annyira kicsit, hogy nem tudtunk egy asztalt beletenni, ezért a nappali kiköltözött egy fedett teraszra, aminek 3 fala üveg s így az esős napokon igen hangos, de azon a kevés alkalommal, amikor a Nap megmutatja magát, igencsak kellemes hely. S ilyen volt a ma este is, s észre sem vettük, hogy hogy elrepült az idő. 1 körül kapott valaki észbe, hogy vajon hány óra lehet, aztán mindenki gyorsan eltünt lefeküdni. S mostmár én is ezt fogom tenni.
Ölelés!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése