Először is az elnézéseteket kérem, úgy tűnik, azokon a napokon, amikor délutáni műszakom van csak késő délután fogok tudni írni. Egy körül érek ilyenkor haza, s mindig élet van, szóval elbeszélgetünk még a konyhában 1-2 órát s így csak itteni 10 után kelek fel, ha nem még később (ez a romániai időhöz képest három órával korábban van, szóval nagyjából akkor fekszem le, amikor a munkába indulók kelnek).
A tegnapi nap nagyrészét elmatattam itthon, már ami a délelőttöt illeti. Nem volt szobatársam, úgyhogy felkeltem yogazni, s rájöttem, hogy a tegnapi egy órától a hostelben minden olyan izmom fáj, amiről nem is tudtam eddig, hogy létezik. Hogy legyen izomlázad, amikor le se izzadsz első lecke kipiálva.
Aztán olvasgattam kicsit s mire észbe kaptam már indulni kellett, hogy be tudjak menni még a bankba főzés és a műszak megkezdése előtt. Sokáig az volt az érzésem, hogy itt megállt az idő s azon kívül, hogy a fák kicsit nagyobbak semmi sem változott. Volt ami igen. A bank elköltözött. Szóval ezt nem sikerült tegnap elintézni, de hátha ma összejön.
A munkás része a napnak igencsak tartalmasan telt, lehet érezni, hogy lassan kezdődik a szezon, érkeznek az emberek. Jó látni, ahogy a lobbyban (már ha annak lehet nevezni egy recepció és konyha között fekvő asztalokkal és székekkel berendezett termet) barátságok, ismeretségek szövődnek, ha nem önszántukból akkor már csak abból fakadóan is, hogy nincs elég asztal és az egyedül utazók kénytelenek osztozkodni rajta, s mivel ilyen az emberi természet (legalábbis a tapasztaltok szerint), ha két idegen ül egymással szemben előbb-utóbb elkezdenek beszélgetni.
A nap folyamán megkaptam az egyenruhámat is, ami ugyan kicsit nagy, de majd ki lesz cserélve, egyelőre a csípőmön bogra kötve viselve egész stílusos.
Gyorsan érkezett el az éjfél és a váltás a recepcióhoz, annál lassabbnak tűnt a haza vezető út. Azonban nagyon sokat dob a helyzeten, hogy hiába van éjjel egy óra, még mindig világos van. Legrosszabb esetben félhomály, de semmiképp sem sötét.
Kellemes meglepetése volt a tegnap napnak Heida, akivel sokat dolgozunk együtt a kempingben két évvel ezelőtt. Ő most a hostelben dolgozik mellettünk éjszakai váltásban. Mikor mentem vissza elvenni az ebédem maradékát, munkám végeztével, akkor botlottunk egymásba s nagyon megörült nekem. Én is neki. Emlékezett arra is, hogy mondtam, hogy szeretek kirándulni s hogy akkoriban még voltam mászni is, hívott, hogy amikor szabad vagyok menjünk együtt együtt majd terembe. Várom már.
Szóval csupa szép és kellemes meglepetés volt a tegnapi nap s a reggel még újabb szép pillanatokat tartogatott, de erről majd este beszámolok.
Ölellek!
A tegnapi nap nagyrészét elmatattam itthon, már ami a délelőttöt illeti. Nem volt szobatársam, úgyhogy felkeltem yogazni, s rájöttem, hogy a tegnapi egy órától a hostelben minden olyan izmom fáj, amiről nem is tudtam eddig, hogy létezik. Hogy legyen izomlázad, amikor le se izzadsz első lecke kipiálva.
Aztán olvasgattam kicsit s mire észbe kaptam már indulni kellett, hogy be tudjak menni még a bankba főzés és a műszak megkezdése előtt. Sokáig az volt az érzésem, hogy itt megállt az idő s azon kívül, hogy a fák kicsit nagyobbak semmi sem változott. Volt ami igen. A bank elköltözött. Szóval ezt nem sikerült tegnap elintézni, de hátha ma összejön.
A munkás része a napnak igencsak tartalmasan telt, lehet érezni, hogy lassan kezdődik a szezon, érkeznek az emberek. Jó látni, ahogy a lobbyban (már ha annak lehet nevezni egy recepció és konyha között fekvő asztalokkal és székekkel berendezett termet) barátságok, ismeretségek szövődnek, ha nem önszántukból akkor már csak abból fakadóan is, hogy nincs elég asztal és az egyedül utazók kénytelenek osztozkodni rajta, s mivel ilyen az emberi természet (legalábbis a tapasztaltok szerint), ha két idegen ül egymással szemben előbb-utóbb elkezdenek beszélgetni.
A nap folyamán megkaptam az egyenruhámat is, ami ugyan kicsit nagy, de majd ki lesz cserélve, egyelőre a csípőmön bogra kötve viselve egész stílusos.Gyorsan érkezett el az éjfél és a váltás a recepcióhoz, annál lassabbnak tűnt a haza vezető út. Azonban nagyon sokat dob a helyzeten, hogy hiába van éjjel egy óra, még mindig világos van. Legrosszabb esetben félhomály, de semmiképp sem sötét.
Kellemes meglepetése volt a tegnap napnak Heida, akivel sokat dolgozunk együtt a kempingben két évvel ezelőtt. Ő most a hostelben dolgozik mellettünk éjszakai váltásban. Mikor mentem vissza elvenni az ebédem maradékát, munkám végeztével, akkor botlottunk egymásba s nagyon megörült nekem. Én is neki. Emlékezett arra is, hogy mondtam, hogy szeretek kirándulni s hogy akkoriban még voltam mászni is, hívott, hogy amikor szabad vagyok menjünk együtt együtt majd terembe. Várom már.
Szóval csupa szép és kellemes meglepetés volt a tegnapi nap s a reggel még újabb szép pillanatokat tartogatott, de erről majd este beszámolok.
Ölellek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése