Cím nélkül

Lehet, hogy a tengeren keresztül lassan érnek a hírek, de azért a palackot a levéllel csak kisodorta ma a víz a partra s így hozzám is eljutottak az otthoni hírek. Vagy legalább egy kis része. A mai eseményekről holnap beszámolok, egyelőre a mai (hozzam ma ért) események margójára:

Kányádi Sándor: Zarándokút

Szabadabb vagyok, mint az államférfiak,
gyalog is járhatok s őrizet nélkül.
Aki a porból vétetett,
az út porával könnyen összebékül.

Mezítláb talpalok, cipőmet vállamon,
átalvetőként, átvetettem,
akár egy szamarasincs apostol-tanoc
megyek a júliusi délelőttben.

 (...)



Távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat