Többen mondták, hogy mennyire jó, hogy ennyire vagány itt az élet, hogy ennyire könnyen és gördülékenyen mennek a dolgok, mennyire könnyű nekem stb.
Nem szeretnék panaszkodni, de el kell hogy mondjam, nem mindig az. Sok minden más itt, amihez alkalmazkodni kell. Nem lehet 12 emberrel mindig jól kijönni, néha kell veszekedni, néha kell engedni az igazunkból s elfogani, hogy mások vagyunk. S éppen ettől lesz igazán tanulságos ez az egész.
Otthon is lehet legalább ennyire jól élni s legalább ennyire boldognak lenni, ha elfogadjuk a körülöttünk történő dolgokat és nem akarunk mindent megvaltoztatni. Csak tovább tetőzi a dolgokat, ha megtanulunk felelősséget vállalni. Én nagyon sokáig nem tudtam s mindig kerestem valakit, akit hibáztatni lehet, még ha nem is adtam neki hangot, fejben megtettem. Azóta megtanultam, hogy sokkal kisebb energiabefektetés és sokkal nagyobb tanulság, ha felvállalom, amit csinálok és ha a nehéz helyzetekben azt a kérdést teszem fel, hogy "Mit akar ez a helyzet tanítani nekem és hogyan hozhatom ki belőle a legtöbbet?"
Most is egy ilyen periódusban vagyok, ezért is jelentkeztem ritkábban. Van egy pár megvívandó csatám, legfőképp önmagammal. De jól vagyok. Mert ezt választom :) . Szépen lassan kialakulnak a dolgok.
Ölellek!
P.s: újraolvasva a bejegyzést elég nyomasztó a hangvétele, de nem fogom kitörölni. De higyjétek el, hogy tényleg jól vagyok, csak így sikerült megfogalmazni ezeket a gondolatokat éjjel 1kor, a 8 órás műszak után.
P.s: újraolvasva a bejegyzést elég nyomasztó a hangvétele, de nem fogom kitörölni. De higyjétek el, hogy tényleg jól vagyok, csak így sikerült megfogalmazni ezeket a gondolatokat éjjel 1kor, a 8 órás műszak után.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése