Alvással zárult és kezdődött a nap. Akarmennyire is küzdöttem minduntalan elnyomott az álom ( azért olyan nagyon nem harcoltam ellene), amíg a biokémia dolgozatomhoz gyűjtöttem információkat. Ezért aztán valamikor este 8 körül feladtam, éjfél körül felkeltem fogat mosni s blogot írni, aztán aludtam tovább, mint a tej. Úgy reggel kilencig. Így sikerült kipihenni a sűrített vizsgaidőszak, repülés és egyéb események faradalmait.
Amikor végül sikerült meggyőzni magam arról, hogy fel kéne kelni, akkor már csak reggelire s kb egy óra tanulásra maradt idő, indultam is utána be a városba. Az egyik hostelben a háromból minden vasárnap yoga óra van. Az az egy óra mozgás nagyon jól esett. Napi 8-10 kmt gyalogolok mostanság a munkába s haza, de ez más. Tényleg lehet önmagukra figyelni közben, kizárni a külvilágot s tisztulni, megújulni kicsit. Hianyzott már, amióta itt vagyok felhagytam a minden reggeli fél óra yogazassal, kicsit körülményesebb, ha az embernek szobatársa van. De ez után az óra után úgy éreztem a lelkem is utolért, végre jelen vagyok. Nem csak fizikaliag, nem csak érzelmileg, nem csak gondolatokban, hanem lelkileg is. S ez jó nagyon.
Ahogy feltekergettük a matracokat már lehetett is hallani az utcáról beszűrődő egyre hangosodó morajlást. Érkeztek a felvonulók. Kocsikon zenekar, táncosok, színészek, közöttük népviseletbe vagy nemzeti színekbe öltözött emberek sokasága. Nem voltak politikai beszédek, se mellveregetés, se siránkozás. Mennyire szép, hogy így is lehet...
Amikor végül sikerült meggyőzni magam arról, hogy fel kéne kelni, akkor már csak reggelire s kb egy óra tanulásra maradt idő, indultam is utána be a városba. Az egyik hostelben a háromból minden vasárnap yoga óra van. Az az egy óra mozgás nagyon jól esett. Napi 8-10 kmt gyalogolok mostanság a munkába s haza, de ez más. Tényleg lehet önmagukra figyelni közben, kizárni a külvilágot s tisztulni, megújulni kicsit. Hianyzott már, amióta itt vagyok felhagytam a minden reggeli fél óra yogazassal, kicsit körülményesebb, ha az embernek szobatársa van. De ez után az óra után úgy éreztem a lelkem is utolért, végre jelen vagyok. Nem csak fizikaliag, nem csak érzelmileg, nem csak gondolatokban, hanem lelkileg is. S ez jó nagyon.
Ahogy feltekergettük a matracokat már lehetett is hallani az utcáról beszűrődő egyre hangosodó morajlást. Érkeztek a felvonulók. Kocsikon zenekar, táncosok, színészek, közöttük népviseletbe vagy nemzeti színekbe öltözött emberek sokasága. Nem voltak politikai beszédek, se mellveregetés, se siránkozás. Mennyire szép, hogy így is lehet...
Egy kellemes tea után mentem dolgozni, még annyi időm maradt, hogy gyorsan improvizáltam magamnak egy ebédet a maradékos polcról. 4től kezdődött a műszak, s rájöttem, hogy sokkal vagányabb este dolgozni, még akkor is, ha éjjel 1-re érek haza. Több az ember, nagyobb a nyüzsgés, nem csak úgy telnek üresen az órák, amíg e-mailekre válaszolunk és megvitatjuk a szláv nyelvek közötti hasonlóságokat és különbségeket (a munkatársam, akivel úgy néz ki egész nyáron együtt fogunk dolgozni egy lett srác, Arturs).
Természetesen, ha nagyobb a tömeg és több a kérdés, nagyobb valószínűséggel lesznek abszurd kérdések és érdekes történetek is. Jött két franca srác, fizettek, elmentek, s kicsivel később visszajöttek, hogy lenne egy szokatlan kérésük. Szükségük lenne egy fűrészre, mert találtak egy szarvasagancsot s túl nagy, nem fogják felengedni a gépre s szeretnék kettévágni. Megoldottuk :D
Aztán egy cseh lány érkezett, amikor kicsit csendesebb volt a recepció környéke, így volt idő mesélni. Kiderült, hogy körbestoppolta két hét alatt a teljes gyűrűt (ring road, road nr 1) s utolsó napokban egy turista busz vette fel, a csoport szállást, ellátást fizetett neki egy éjszakára és visszahozták Reykjavikba. Ilyenkor mindig még egy kicsit jobban szeretem az emberiséget...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése