A napsütötte rész

Egy fantasztikus nap volt ma. Ugyan kicsit döcögősen indult, mert az este is későn feküdtem, mint egyre gyakrabban. Hiába tudok aludni világosban is, nem érzem igazán az este közeledtét, ha nem sötétedik. S így rendszerint éjfél körül kapok észbe, hogy le kéne feküdni. Szóval kicsit nehezen vettem rá magam arra, hogy kikászálódjak az ágyból, megérte. 

A buszmegállóban találkoztunk Edoval s mentünk fel az Esjara. 12 körül már indultunk is vissza, mert Edonak dolgozni kellett menni, de a rövid idő ellenére nagyon sikerült feltöltődni. Végig ragyogott a Nap, csobogott mellettünk a patak, illatoztak a virágok, simogatott, borzolt a szél. Olvadoztak a melegben a téltől ránkmaradt utolsó hófoltok s a mi arcunk is egyre pirosabb lett. Lehet, hogy nincsenek itt fák, vagy csak kevés és kicsik, de a mohás földet majdnem ugyan olyan jól meg lehet ölelni, mint a fákat. Kiterültem, mint egy tengericsillag s megöleltem a mi "aprócska" bolygónkat, vagy inkább ő ölelt meg engem :)  (Lehet, hogy néha, vagy gyakrabban, csodálkozva néznek rám, amikor ilyeneket csinálok, de nem kevésbe abszurd, mint napi 12-14 órát dolgozni, csak másképp furcsa).

Úton hazafele eldöntöttem, hogy annyira kevés időt töltök ma a négy fal között, amennyire csak lehetséges. Az ebédet, ami ma a keddi pizzám maradéka volt, kint a teraszon költöttem el a könyvem társaságában (egészen szoros barátság fűz már össze minket), aztán megtaláltam azt a 2 négyzetmétert a kertben, ami mohával borított, levettem a zoknim és a blúzom s egy jó órát yogáztam. Újra megtapasztaltam, hogy mennyire más érzés ezt a szabad levegőn, mezítláb gyakorolni, amikor fizikai kapcsolatot is teremtünk a természettel, közelebb kerülve eredeti önmagunkhoz. Annak, aki még nem próbálta, ajánlom szerettel, hogy legközelebb, amikor nedves, puha mohát talál, vegye le a cipőjét és sétáljon egy kicsit. Vagy csak álljon meg egy helyben egy pár percet s érezze, hogy simogatja a talpát a moha gyenge kis szára, aztán hogy süpped egyre jobban bele, lesz egyre inkább része az egésznek. 

Késő délután közösen csomagoltunk a lakótársakkal, szétszereltük az ágyakat, megnéztük az új lakást, aztán ki akartunk menni a tengerpartna naplementét nézni. Engem utolért a fejfájás, úgyhogy otthon maradtam rajzolni, de ezt sem bántam meg egy cseppet sem. Ha minden jól, akkor hamarosan a mandala, amit az este rajzoltam a blúzomon lesz. Kiváncsian várom :D

Ragyogást a szívetekbe! Ölellek!