A felhők fölötti kék égről

Este 10 óra. Még csomagolunk. Anyu a szobadekor utolsó elemeit pakolja össze, Szili szendvicset készít, Attila munkából jövet a parkolóban vár, én a gondolataimat próbálom összeszedni, hogy a lehető legkevesebb szükséges dolog maradjon otthon.
Bakancs megvan, hálózsák összeszedve, a ruhák bepakolva...még egy utolsó gyorsan elmormogott "Köszönöm!", oltom is a villanyt, két gyors ölelés s futás is a buszhoz.
Könnyes búcsú, indul a busz, királyhágó, még egy kis otthonról kapott ordás palacsinta majszolás félálomban, újabb könnyes búcsú a reptéren, sorbanállás, s mire igazán magamhoz tértem már a pilóta köszöntött a fedélzeten.

Aránylag hamar keveredtünk ki az ország fölött álló nagy viharfelhőből, s mint tudjuk, csak néha elfelejtjük, a felhők fölött most is sütött a Nap s ragyogott a kék ég. Sokat nem lehetett látni, egész Európa (vagy legalábbis az a része, ami fölött elrepültünk) egy nagy felhőtenger volt, de így legalább végig lehetett élvezni a napsugarakat.

A gépből leszállva megcsapott a nedves, sós levegő otthon-illata. Érdekes érzés fogott el, valahogy nem éreztem magam sem idegennek, sem turistának. Az a részem, amit itt hagytam két évvel ezelőtt, visszatalált (az érzést csak a csapból folyó kénes víz szaga fokozta tovább). Már újra felhő takarta a Napot, de lehoztam magammal a ragyogásának melegét. Tudtam, hogy nem lesz rövid ez a négy hónap, de tele lesz meglepetéssel, élménnyel, mosollyal, na meg sok esővel.

A reptéren nem ment minden zökkenésmentesen, mert a csomagom, mint általában ilyen nagy utakkor, egy óriás bakancs formáját öltötte fel a ráfóliázott halózsáktól, s ezért a különleges csomagok között került kiadásra, ahol nekem eszembe se jutott első körben keresni. Utána pedig nagyon sikeresen rossz buszra ültem, s mire éppen elhelyezkedtem, szóltak, hogy ők nem annak a vállalatnak dolgoznak, amelyiktől a jegyet váltottam. Végül egy 20 perces botorkálás után, már minden csomagommal s a megfelelő busszal elindultam Reykajvík fele, ahol a pályaudvaron egy kolléganő várt s autóval hazahozott.

Álfalandon(1) sok minden nem változott. A két évvel ezelőtt nálam felejtett kulcs nyitja a zárat, a laptopom felismeri a wifit, a szobám is pont ugyan az, csak azóta emeletes ágy van benne s kaptunk egy tükröt. A lakók viszont kicserélődtek. Francescat leszámítva egyetlen ismerős arc sem volt a lakásban, de mindenki széles mosollyal fogadott, a szobatársam főleg. Egy bolgár lány, aki körbejárta a fél világot már. Ugyan csak öt napig leszünk itt, vagány lesz. Utána költözünk egy másik lakásba. Így legalább nem kell nagyon kicsomagolni.

Vacsorára közösen rendeltünk pizzát, ismerkedtünk kicsit evés közben, aztán szétszóródtak az emberek, én is elvonultam írni. Lassan fekszem le. Intenzív volt az elmúlt 48 óra, holnap pedig reggel 8-tól dolgozom. Várom már!

Ölelés

(1) a ház, ahol minden olyan kolléga lakik, aki a 3 hostel valamelyikében vagy a kempingben dolgozik s nem helyi s nem is ül annyit, hogy megérje albérletet keresni.