Izland újratöltve

Keresés ebben a blogban

Norvégia 2017

Kattints ide, ha kíváncsi vagy a 2017-es norvégiai kalandjaimra

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

A 7 hegy városa

Bergen talán a legélhetőbb város, ahol valaha jártam. 7 hegyre épült, amelyek jól felfogják az óceán felől érkező felhőket, ezért mindig esik az eső. Legalábbis majdnem mindig. Nekem szerencsém volt, ma gyönyörű idő volt (nem, azért a Nap meleg sugarai nem jutottak igazán át, de épp csak egy pár csepp eső hullt az orromra, mielőtt visszaértem volna a kirándulásból. Jól megjártam magam, sikerült elrendezni a bankot, megnéztem a várost, délután pedig kirándultam egy jó nagyot, durván 20 km-t sétáltam összesen. Hihetetlen volt számomra, hogy ilyen hegyek és tájak ennyire közel vannak a városhoz. Ami a legfurcsább volt, hogy az emberek úgy szaladnak fel 600 m szintkülönbséget, mint otthon az emberek a Fellegvárat (pedig az ha jól tudom csak 100 m körül van).

Reykjavik International Film Fest

Az elmúlt két nap a filmek körül forgott, noha voltam azért dolgozni is. Elkezdődött 27.-én a Reykjaviki Nemzetközi Filmfesztivál ( RIFF ) s amikor csak lehetett, moziban voltunk. Sikerült Izlandi és nemzetközi rövidfilm válogatást látni, egy norvég filmet ( Phoenix ) , ami egy kislány történetét mutatja be, ahogy felneveli az öccsét, mert a szülei sorra cserben hagyták; egy német-brazil filmet, amely a The cleaners címet viseli s azoknak az embereknek az életét mutatja be, akik azzal foglalkoznak, hogy megtakarítsák a Facebookot és egyéb szociális hálókat a "nem megfelelőnek" ítélt tartalomtól s végül, de nem utolsó sorban egy francia - kambodzsai filmet, Graves without a name ( Név nélküli sírok) , ami a kambodzsai Khmer Rouge-ról, az ott elkövetett szörnyűségekről szólt. Mindegyik, ahogy az ilyen fesztiválokon szokás, nagyon nehezen emészthető volt. Szép, de nem könnyű. Pontosan ezért eléggé magamba roskadva értem haza, noha Bo-val jókat beszélgettünk a filmek között (

Westfjords 1

Biztos, hogy lesz még ebből egy-két bejegyzés, annyi errefelé a Csoda. Nem fogok nagyon részletes leírásokat adni, egyrészt, mert a képek többet mondanak minden szónál, másrészt, mert elég fáradt vagyok az íráshoz. De mivel a helyről, ahonnan most írok Nektek nincs kép, egy kis helyzetjelentés azért belefér, már csak a ráhangolódás kedvéért is. Egy 160 éves ház nappalijában üldögélek és egy izlandi rádióadót hallgatok. A Nap már lement, a félhomály elmossa a fekete kövek éles oldalát, de a hófoltok körvonala még tisztán kivehető. A farmon még szorgoskodnak az emberek. A bálák már készen várják a telet, a falevelek is lassan sárgulnak, már csak a fű őrzi a nyár emlékét. Pedig ma van az utolsó napja, mégis már ijesztően messzinek tűnik az az idő, amikor újra meleg lesz, Napsütés és szélcsend. A szél is tudja, hogy lassan jön az Ő ideje. Egyre hevesebben, hidegebben, csontba vágóbban fúj. De én csak bentről hallgatom. Ma fedél alól. A forró teámat szürcsölgetve. Csend és béke van. A t

Üzemeltető: Blogger