Gondolatok

Sokan féltettek, amikor útra keltem. Azóta rájöttem, hogy az egyik legnagyobb veszély, ami leselkedik rám, az az önmagam megismerése és egy erős késztetés, hogy még mélyebbre ássak. A másik, hogy megéreztem az Út ízét. Innentől már nyugton maradni nehéz. Folyamatosan vágyom az új emberek, történetek, gondolatok és tájak megismerésére. 

*

Amikor dolgozom, magamért teszem. Nem azért, hogy a vezetőségnek eleget tegyek, nem azért, hogy nagyobb fizetést kapjak, hanem azért az érzésért, ami olyankor jön, amikor magamtól, lelkesen, mindent beleadva a tőlem telhető legtöbbet nyújtok.

*

"Vajon változunk, vagy csak közelebb kerülünk valódi önmagunkhoz?" V.Sz.

*

Néha a saját tanácsunkat a legnehezebb megfogadni.

*

Hegyek, madárfütty, napsütés, enyhe szellő. Harmónia. Jó lenne fenntartani a város zajában is.

*

Ha elfogadom önmagam, a magam hibáival és tökéletlenségével, talán akkor a másoké sem fog zavarni.

*

Szeretet. Szer-Etet. S mégis mennyien éheznek, főleg a jóléti államokban.

*

Vajon mások dobozolnak minket vagy mi dobozoljuk be saját magunkat azzal, hogy be akarjuk préselni magunkat a képzeletünk által állított falak közé?

*

Szereted magad annyira, mint amennyire hiszed, hogy szeretsz másokat?

*

Izlandon a HI hosteleket "Farfugla-heimili"-nek hívják, ami annyit tesz: A költöző madarak otthona. Vajon tényleg azok vagyunk? Tudunk-e valakinek OTT-hon lenni, ha az ITT-honát elhagyta?