Ma keveset vezettem, inkább Edo ült a volán mögött, de így több időm volt tátani a számat. A ma éjszakát Reykholarban töltjük egy felújított farmon. Ez a ház 70 év körül van, juhtenyésztés végett épült, ma egy pár utazónak ad otthon éjszakánként. Külön luxus, hogy a hirtelen improvizált vacsoránk után a hostel saját termálvizes medencéjében áztattuk le magunkról a port. Az ebédet egy helyi nagymama nappalijában költöttük el. Kaffé Sól-nak hívják a helyet, a főúttól pár száz méterre egy másik farmon van. Amikor leparkoltunk egy nagy farkaskutya köszöntött, majd egy 12 év körüli kisfiú szaladt, hogy kösse meg s tessékeljen be, nem nagyon akartuk elhinni, hogy jó helyen vagyunk. Ahogy beléptünk még három kisember nézett ránk tágra nyílt szemekkel, egyikük sem lehetett 3 évnél idősebb. Aztán megjött a házigazda is, hellyel kínált s mondta, hogy ma épp bébiszitterkedik is sütés mellett. Gyorsan áttessékelte a gyerekeket a konyhába, nekünk pedig adott egy-egy menüt, izlandiul. Szerencsére ketten Edoval már beszélünk annyit, hogy az alapokat megértsünk, aztán némi segítséggel sikerült ebédet választani a menüről. Három féle sós dolog, négy féle desszert, kavé, tea, kakaó. Ennyi. Mindent Ő készít, a halat a férje horgássza és füstöli, a bárány a felvágotthoz a farmon nő fel, a tojás házi. Egyszerű, finom, szeretettel készül. Nem mondom, hogy életem legnagyobb adagját kaptuk, de az szinte biztos, hogy a legnagyobb gonddal és szeretettel készült ételt ettem, amit valaha vendéglőben elém tettek.
Holnap már irány Reykjavík, de addig még egy pár gyönyörű helyen megállunk, itt vannak a mai nap képei:
A település a képen Bolungarvík büszke városa a maga 945 lakósával. Az út a hegyen egy régi NATO radarhoz vezet, ahonnan a mondák szerint tiszta időben el lehet látni Grönlandig. Az igazság az, hogy nem lehet, de azért a Horstrandir nemzeti park és a mögöttünk levő völgy szépen látszott.
Aki követte az elmúlt két év eseményeit, tudja, hogy ha eljutok az óceán partjára, akkor megmártózom benne, függetlenül a hőmérséklettől. Ezúttal csak a lábamat akartam megmosni a vízben, csak hogy kicsit érezzem az erejét, azonban az óceán másképp döntött. Leültem egy kőre felhúzni a cipőmet, amikor egy nagyobb hullám érkezett s a felcsapodó víz megmosta a fenekemet. Szerencsére sikerült a lábamat elég magasra emelni és az egyensúlyomat megtartani, így a cipőm és a zoknim megúszta a dolgot szárazon. A nadrágom pedig a kocsiban elég gyorsan száradt.
Flateyri a fjordok talán második legnagyobb települése. Itt találtunk egy kicsi menedéket, ami szerintem egy nagyon szép gesztus s viharos időben biztos, hogy aki kocsi nélkül utazik nagy hasznát veszi, de a felirat kicsit félresikeredett. (Azoknak, akik nem értenek angolul: A keap nem jelent semmit, de ha helyettesítjük a keep szócskával, a felirat annyit tesz: Ez segít majd kukacnak maradni.)
A legkülönlegesebb dolog Flateyriben a Tripadvisor szerint, ami megbízhatatlannak bizonyult, a régi könyvesbolt. Tény, ami tény, a könyvesbolt régi s van egy kis múzeum benne, ami leginkább egy otthoni falusi nagymama szobájára emlékeztetett, de a kilátás sokkal szebb. Lehet nincs "élvezd a tájat" opció a weboldalon.
Úton Reykholar fele megálttuk a fjordok királynőjénél, a Dynjandi vízesésnél. Felfrissültünk, arcot mostunk, jól eláztunk, megtisztultunk s vezettünk is tovább.
Mesés helyeken jártok.
VálaszTörlés