Tegnap különböző külső okok miatt úgy alakult, hogy két műszakot voltam bent, így sem erőm sem időm nem volt nagyon írni Nektek. A nagytakarítás lassan, de biztosan halad előre, tegnap kitakarítottam a konyhát, így mostmár az is elég pofás lett. Pontosan ezért eljött az ideje annak, hogy bemutassam Nektek a helyet, ahol annyi órát eltöltöttem s habár néha haragudtam rá, azért nagyon szeretem.
Gyere, pont itt a sarkon, fordulj be a kocsival, itt a parkoló a sövény mögött. Szállj ki, vegyél egy mély levegőt, megérkeztél Izlandi utad első állomására (na jó, lehet a második, az első megérkezés a reptéren volt). Kövesd a jeleket, látod, ott írja, a recepció előre van. Eljössz az enyhén földbe burkolózott épület mellett, aminek a kis ablaka érthetetlen helyen van és hiába kukucskálsz be, sokat nem árul el a helyről. A belső udvaron emberek beszélgetnek, bicikliket szerelnek össze, a grillsütőt nevető görögök állják körül, s a levegőben érezni lehet a frissen sült hús illatát. Balra fordulva végre értelmet nyer, amit a kis ablakban láttál. Nem más az, mint a mosószoba, ahova két kis ital- és ételautomata között jut be a fény. Az a sarok sötét, a többi meglehetősen világos az üvegfalnak köszönhetően, mégsem túl otthonos. Barna csempe borítja a földet és nedves a levegő a szárítógéptől. Ennek ellenére mindig van bent legalább egy ember, aki a ruháit várja (jobb esetben volt még tiszta ruhája mosás előtt, ellenkező esetben ne vess rá nagyon megvető pillantást, ő is ember, csak kicsit rosszul számolt). Ha most lépsz négyet előre már a folyosón találod magad. Mindkét oldalon kagylók sokasága, hogy ne kelljen fog- és edénymosásért sorban állni. Bal oldalon sorban a két mosdó, egy kis takarító szoba és a biciklidoboz tároló (utóbbi azon kedves vendégeknek, akik körbebicikliznek a szigeten, de a tengeren ez már problémásabb lenne, így repülésre kényszerülnek, a biciklik pedig naaagy dobozokba). Jobbra fordulva máris az újrahasznosító sarokban vagy. Vagy legalábbis mi szeretjük így hívni. Igazából ez nem más, mint óriási szemetesládák sora, sok nyelven felcímkézve annak reményében, hogy lesz, aki elolvassa a feliratokat. Sajnos sokszor nem történik meg. A sarkon befordulva a következő üvegfalú épület már a recepció (kéne legyen). Belépsz. A levegőben némi zacskós leves, hal, és pesto illat keveredik. Ez a konyhánk. Jó nagy, ugye? Biztos találsz helyet magadnak főzni is. Ketchupot, lekvárt, laskát, rízset, ne cipelj, mindig akad a polcokon, olaj és só pedig
annyi, hogy egy kisebb gyorsétteremet el tudnánk látni egy pár hónapra (ha esetleg gondolkozol egynek a kinyitásán, hozzájárulunk a kezdeti tőkéhez ezekkel az alapanyagokkal). Az ajtót jobbra találod. A közös térbe vezet. Itt, ha még szerencséd van találsz egy szabad asztalt és egy konnektort, hogy töltsd a telefonod. De az még ráér. Egyszer nézz végig a kitett reklámokon. Sok színes, egybemosódó kép. S ott ülök a bal oldaladon én. Gyere, szívesen segítek.
Észreveszel, odasétálsz, visszamosolyogsz. Beszélgetünk. Elmeséled, hogy honnan jöttél, mennyit ülsz, hányad magaddal érkeztél, aztán megvitatjuk dióhéjban a kulturális különbségeket, tanácsot kérsz, mesélek kicsit Izlandról, majd rákérdezel valamire, aminek a nevét nem tudod kiejteni. De ez nem baj, én sem tudom. Ennek ellenére már egészen hihetően tettetem, hogy tudom, hogy hogy hangzik helyesen s minél magabiztosabban mondom, annál inkább elhiszed. Néha Froði a sarokban magában nevet, hogy neki fogalma sincs, hogy melyik helyről beszélünk, de mi külföldiek megértjük egymást. Aztán kapsz egy lehúzóst, én pedig, mintha eddig még nem láttad volna, elmondom, hogy hol találod a konyhát, mosdót, hogy a wifi jelszó a fejem fölött felfüggesztett papíron olvasható s ha véletlenül valami másra is szükséged lenne, este 11-ig készségesen állok rendelkezésedre.
Köszönsz, már fordulnál meg, amikor megkérlek, hogy a kocsit hagyd a parkolóban, de a sátradnak választhatsz helyet. Ja, lakókocsival jöttél? Akkor azt kérlek hagyd a kavicsos parkolók valamelyikében, ne a füvön. Nincs kedvem kitaszítani a kocsidat a sárból.
Érezd jól magad, legyen egy szép napod!
Gyere, pont itt a sarkon, fordulj be a kocsival, itt a parkoló a sövény mögött. Szállj ki, vegyél egy mély levegőt, megérkeztél Izlandi utad első állomására (na jó, lehet a második, az első megérkezés a reptéren volt). Kövesd a jeleket, látod, ott írja, a recepció előre van. Eljössz az enyhén földbe burkolózott épület mellett, aminek a kis ablaka érthetetlen helyen van és hiába kukucskálsz be, sokat nem árul el a helyről. A belső udvaron emberek beszélgetnek, bicikliket szerelnek össze, a grillsütőt nevető görögök állják körül, s a levegőben érezni lehet a frissen sült hús illatát. Balra fordulva végre értelmet nyer, amit a kis ablakban láttál. Nem más az, mint a mosószoba, ahova két kis ital- és ételautomata között jut be a fény. Az a sarok sötét, a többi meglehetősen világos az üvegfalnak köszönhetően, mégsem túl otthonos. Barna csempe borítja a földet és nedves a levegő a szárítógéptől. Ennek ellenére mindig van bent legalább egy ember, aki a ruháit várja (jobb esetben volt még tiszta ruhája mosás előtt, ellenkező esetben ne vess rá nagyon megvető pillantást, ő is ember, csak kicsit rosszul számolt). Ha most lépsz négyet előre már a folyosón találod magad. Mindkét oldalon kagylók sokasága, hogy ne kelljen fog- és edénymosásért sorban állni. Bal oldalon sorban a két mosdó, egy kis takarító szoba és a biciklidoboz tároló (utóbbi azon kedves vendégeknek, akik körbebicikliznek a szigeten, de a tengeren ez már problémásabb lenne, így repülésre kényszerülnek, a biciklik pedig naaagy dobozokba). Jobbra fordulva máris az újrahasznosító sarokban vagy. Vagy legalábbis mi szeretjük így hívni. Igazából ez nem más, mint óriási szemetesládák sora, sok nyelven felcímkézve annak reményében, hogy lesz, aki elolvassa a feliratokat. Sajnos sokszor nem történik meg. A sarkon befordulva a következő üvegfalú épület már a recepció (kéne legyen). Belépsz. A levegőben némi zacskós leves, hal, és pesto illat keveredik. Ez a konyhánk. Jó nagy, ugye? Biztos találsz helyet magadnak főzni is. Ketchupot, lekvárt, laskát, rízset, ne cipelj, mindig akad a polcokon, olaj és só pedig
annyi, hogy egy kisebb gyorsétteremet el tudnánk látni egy pár hónapra (ha esetleg gondolkozol egynek a kinyitásán, hozzájárulunk a kezdeti tőkéhez ezekkel az alapanyagokkal). Az ajtót jobbra találod. A közös térbe vezet. Itt, ha még szerencséd van találsz egy szabad asztalt és egy konnektort, hogy töltsd a telefonod. De az még ráér. Egyszer nézz végig a kitett reklámokon. Sok színes, egybemosódó kép. S ott ülök a bal oldaladon én. Gyere, szívesen segítek.
Észreveszel, odasétálsz, visszamosolyogsz. Beszélgetünk. Elmeséled, hogy honnan jöttél, mennyit ülsz, hányad magaddal érkeztél, aztán megvitatjuk dióhéjban a kulturális különbségeket, tanácsot kérsz, mesélek kicsit Izlandról, majd rákérdezel valamire, aminek a nevét nem tudod kiejteni. De ez nem baj, én sem tudom. Ennek ellenére már egészen hihetően tettetem, hogy tudom, hogy hogy hangzik helyesen s minél magabiztosabban mondom, annál inkább elhiszed. Néha Froði a sarokban magában nevet, hogy neki fogalma sincs, hogy melyik helyről beszélünk, de mi külföldiek megértjük egymást. Aztán kapsz egy lehúzóst, én pedig, mintha eddig még nem láttad volna, elmondom, hogy hol találod a konyhát, mosdót, hogy a wifi jelszó a fejem fölött felfüggesztett papíron olvasható s ha véletlenül valami másra is szükséged lenne, este 11-ig készségesen állok rendelkezésedre.Köszönsz, már fordulnál meg, amikor megkérlek, hogy a kocsit hagyd a parkolóban, de a sátradnak választhatsz helyet. Ja, lakókocsival jöttél? Akkor azt kérlek hagyd a kavicsos parkolók valamelyikében, ne a füvön. Nincs kedvem kitaszítani a kocsidat a sárból.
Érezd jól magad, legyen egy szép napod!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése